Zöldülő sivatag Ausztráliában

Ausztráliában minden idők egyik legnedvesebb esős évszaka nagy területeken zöldítette ki a sivatagos tájat.

A több hullámban érkező heves esőzések során 2022 októbere és 2023 áprilisa között 690 milliméter eső hullott, így ez volt 1900–1901 óta a hatodik legcsapadékosabb nyár. (A térségben hulló csapadék átlagos évi mennyisége 100–150 mm.) Az esőzések hosszú távú hatásait hamisszínes űrfelvételek sorozatán mutatjuk be, amelyek a lefolyástalan Eyre-tó (az őslakosok nyelvén Kati Thanda) medencéjének térségéről készültek.

A NASA Terra műholdjának MODIS detektorával készült képek közül az első, január 22-i felvételen (balra) a Queensland tartomány északi részén több héten át tartó esőzés nyomán a víz megtölti az időszakos Georgina-folyó medrét és az Eyre-folyó völgyét (Eyre Creek) Április 21-re (középső kép) a márciusi esők nyomán a víz tovább terjedt dél felé, és újabb területeket árasztott el. A képen jól felismerhető, hogy a víz kitölti azokat az északnyugat–délkeleti irányú árkokat, amelyek a szél alakította ősi dűnemezőhöz tartoznak. Az Eyre-folyó felsőbb folyása területén a korábban elárasztott területeken megjelent a növényzet, amely júliusra (jobb oldali kép) még nagyobb területet borít.

A NASA Terra műholdján működő közepes felbontású képalkotó spektrométer (MODIS) 2023 januárja és júliusa között készített felvételei az ausztráliai Eyre-tó térségéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS/Worldview)

Az időszakos tavat tápláló folyók, elsősorban a Georgina és az Eyre vízgyűjtő területe mintegy 210 ezer négyzetkilométer. Az Adelaide „közelében”, attól mintegy 700 km-re északra fekvő tó általában három évenként éri el legmagasabb vízszintjét, majd 1,5–2 év alatt kiszárad. A tó medre egész Ausztrália legmélyebben fekvő pontja, 15 méterrel a tengerszint alatt. Csak ritkán telik meg teljesen, átlagosan évtizedenként, vagy még ritkábban. Átlagos mélysége ilyenkor is csak 4 méter, viszont 9500 négyzetkilométeres területével ez Ausztrália legnagyobb tava. Lefolyástalan lévén, sókoncentrációja a legmagasabb vízállás esetén a tengervízével azonos, majd a párolgással arányosan nő.

Az évszakos áradások rendszeresek a sivatag folyóin, de a 2022–2023-as áradási szezon több szempontból is különleges volt. Egyrészt egybeesett a Csendes-óceán trópusi területén a La Niña jelenséggel, amellyel az ausztrál meteorológiai szolgálat adatai szerint általában Észak-Ausztráliában a legcsapadékosabb nyarak járnak együtt. Emellett idén január és március között a szokásosnál több lehullott csapadék hosszan tartó áradásokat okozott, mert az első árhullám után megjelenő növényzet segített visszatartani a következő csapadékhullámok vizét, lassítva a víz lefolyását. Az áradások miatt több farm víz alá került, és egyes településeket körülzárt a víz.

Kapcsolódó cikkek:
Árvíz Olaszországban
Gátszakadás
Villámárvíz
Queensland, árvíz, hordalék

Kapcsolódó linkek:
Kizöldülő ausztrál sivatag (NASA EO)