Az „Űrkorszak” kezdete

Ezúttal nem a Szputnyik-1 1957-es felbocsátására, hanem a MANT új rendezvénysorozatának első alkalmára gondolunk.

Szeptember 22-én (szerdán) délután Kovács Kálmán, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) elnöke nyitotta meg az űrrel foglalkozó társadalmi szervezet havonta jelentkező szemináriumsorozatának első alkalmát. A helyszín a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Q épülete volt, a résztvevőket pedig köszöntötte a vendéglátó BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja, Charaf Hassan is.

A koronavírus-járvány kezdete óta számos interneten közvetített programot szervezett a MANT az űrkutatás iránt érdeklődők számára, de több mint egy év óta ez volt az első alkalom, amikor személyes részvétellel zajlott egy ilyen esemény. Ugyanakkor azok sem maradtak ki belőle, akik nem tudtak megjelenni az előadóteremben. Számukra élő közvetítést nyújtott a Galileo Webcast. A tervek szerint Űrkorszak néven futó havi sorozat minden második alkalma lesz egy a mostanihoz hasonló nyilvános beszélgetés és vita egy-egy aktuális témáról. Ezek mellett felváltva kerülnek sorra belső, a MANT tagjai és más meghívottak számára nyitva álló rendezvények.

A mostani meghívóban meghirdetett kerekasztal-beszélgetés címe „A világűr határa (Kármán-vonal?) és az űrturizmus kihívásai” volt, de ne szaladjunk ennyire előre. A bevezető után ugyanis olyan, a magyar űrtevékenységben – egészen az űrkorszak kezdetétől – meghatározó szerepet játszó szakembereket köszöntöttek, akik ebben az évben töltötték vagy töltik be 80. életévüket. Nevük ábécérendben hangzott el. Elsőként az anyagtudományok neves szakértője, a Miskolci Egyetem emeritus professzora, az egyik vezető hazai űripari cég, az Admatis Kft. alapítója, Bárczy Pál vehette át oklevelét és jelképes ajándékát. Utána Ferencz Csaba villamosmérnök, a hazai űrkutatás egyik legnagyobb hatású úttörője, az elektromágneses hullámterjedés és űrelektronika szakértője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi magántanára következett a 80 évesek sorában.

Ferencz Csaba (középen) oklevelével, amelyet Charaf Hassantól (balra) vett át. A háttérben jobbra Kovács Kálmán. (Kép: Galileo Webcast)

Harmadik ünnepeltként Gschwindt Andrást szólították, aki villamosmérnök, a BME címzetes egyetemi docense, oktatóként egész gazdag pályafutását az egyetemen töltötte. A leginkább talán a Masat-1-ről, az első magyar műholdról ismert, amelynek projektvezetőjeként dolgozott. Negyediknek Horváth András csillagászt, űrkutatót, 1981 és 1996 között a budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló igazgatóját, a MANT egyik korábbi elnökét köszöntötték 80. születésnapja alkalmából. Végül Remes Péter nyugalmazott orvos ezredes, repülő- és űrorvos, az első magyar űrhajós kiválasztásának és felkészítésének egyik vezetője vehette át a születésnapi oklevelet. (Beszámolónk eredeti szövegéből tévedésből hiányzott Remes Péter neve. Utólag pótoltuk, s a figyelmetlenség miatt az ő, valamint olvasóink elnézését kérjük! – A szerk.)

Hogy hol ér véget a földi légkör és hol kezdődik a világűr, az a repüléssel kapcsolatos technikai, valamint tudományos és jogi szempontokból is hosszú idő óta vita tárgya. Talán nem árulunk el nagy titkot, hogy az űrkorszak kezdete óta nem sikerült egységes, minden állam és nemzetközi szervezet által elfogadott definícióban megállapodni. A kérdés összetettségét jól tükrözte a beszélgetés résztvevőinek sokféle szakmai háttere is. A moderátor szerepét Almár Iván csillagász, űrkutató, a MANT örökös tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) tiszteleti tagja vállalta. Az asztal mellett foglalt még helyet Both Előd fizikus-csillagász, a MANT előző elnöke, aki korábban az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottságának elnöke is volt. Bartóki-Gönczy Balázs egyetemi adjunktus a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhelyének vezetője, szakterülete a világűrjog és űrpolitika. Magyari Gábor hivatásos kereskedelmi pilóta oktató, az Európai Űrügynökség Személyzetes űrrepülés programbizottság tanácsadója.

A világűr határa korántsem egyértelmű definiálásának kérdését körüljáró kerekasztal-beszélgetés vezetője Almár Iván volt (balra), a résztvevők balról jobbra: Magyari Gábor, Both Előd és Bartóki-Gönczy Balázs. (Fotó: Székely Anna Krisztina)

A témaválasztásnak különös aktualitást adnak a közelmúltbeli szuborbitális űrturista-repülések (űrugrások). A közel másfél órás beszélgetést, amelyben a kérdés múltja és a fizikai alapjai, a jelen helyzet, a jövő és a jogi szempontok kerültek szóba, s amelybe érdekes hozzászólásaikkal a hallgatóságból is többen bekapcsolódtak, nehéz lenne röviden összefoglalni. A kérdéskörrel nem túl rég az Űrvilág cikkeiben is részletesen foglalkoztunk (ld. a lap alján). A teljes beszélgetés felvétele hamarosan megtekinthető lesz a MANT Youtube-csatornáján is.

Kapcsolódó cikkek:
PROGRAMAJÁNLÓ: Űrkorszak
A világűr határa
Az űr a végső határ
Az utas nem űrhajós

Kapcsolódó linkek:
Az esemény visszanézhető felvétele (Facebook)