40 éve történt: A román űrrepülés (1. rész)

1981. május 14-én startolt a Szojuz-40, fedélzetén az első – és eddig egyetlen – román űrhajóssal.

Amit már akkor is tudhattunk

A Dnyepr (Dnyeper) hívójelű személyzet parancsnoka Leonyid Ivanovics Popov ukrán nemzetiségű, szovjet űrhajós volt, aki ekkor 36 évesen második űrrepülésére indult. (Érdekességként megemlítjük, hogy 1980. április 9. és 1980. október 11. közötti első repülésén fél évet töltött a Szaljut-6 űrállomáson, ahol szintén Dnyepr volt a hívójele…) A Szojuz-40 kutató űrhajósa Dumitru Dorin Prunariu román repülőmérnök volt, aki 1952-ben Brassóban született.

Prunariu egy brassói matematika–fizika tagozatos középiskolai érettségit követően a bukaresti Műszaki Egyetemen szerzett repülőműszaki diplomát 1976-ban. Brassóban az IAR repülőgépgyárban kezdett dolgozni, majd 1977-ben a Román Légierő repülőtisztképzésén vett részt. Űrhajóskiképzését 1978-ban kezdte meg.

Balra D. Prunariu és (az előtérben) Popov a Szojuz szimulátorában. A jobb oldali képen D. Dediu

Tudhattuk azt is, hogy a tartalék személyzetet Jurij Viktorovics Romanyenko parancsnok és Dumitru Dediu kutató űrhajós alkotta. A román tartalék űrhajós 1942-ben született Galacon. A középiskola elvégzését követően Bukarestben villamosmérnöki oklevelet szerzett. Dediu hivatásos katona volt, és 1978–1981 között a román légierő pilótája. 1978. márciustól részesült űrhajóskiképzésben. (A program befejezését követően a katonai akadémián a repülési tanszéken dolgozott, 2013 júliusában hunyt el. – A szerző megjegyzése.)

A figyelmes szemlélőnek már akkor is feltűnhetett, hogy mindkét kiképzett román űrhajós repülőkarrierje igencsak „friss”! Míg például a Farkas–Magyari duó űrrepülése előtt már hat évvel vadászrepülőtiszt, és kiválogatásuk előtt már I. osztályú harci repülő volt, addig a két román űrhajós abban az évben lett katonai repülő, amikor megkezdték űrhajóskiképzésüket. Nem furcsa?

Ami 40 éve kimaradt

Nos, 1981-ben a kiválogatásukról és a felkészülésükről nem sokat tudhattunk, hisz az Interkozmosz program esetében nagyon sok dokumentum sokáig titkosítva volt. Itt viszont (saját megjegyzések nélkül) hadd idézzünk pár gondolatot dr. Remes Péter nemrég megjelent (és kereskedelmi forgalomban nem kapható) „Az első magyar űrrepülés története” c. könyvéből:

„A második csoportot 1977-ben választották ki az első csoportokhoz hasonló módon. Ezek az országok azonban különböző fejlettségi szinten álltak. (…) Magyarországon és Kubában problémamentesen zajlott az űrhajós-kiválogatás, elegendő számú vadászpilóta bizonyult alkalmasnak. Több országban azonban nehézségek merültek fel. (…)

Bulgáriában például kiderült, hogy nincs megfelelő 25–35 éves jelölt, ezért engedményeket kellett tenni, és az életkori határokat kiterjesztették. Összesen hat jelöltet küldtek Moszkvába. Itt választották ki közülük a két bolgár űrhajóst. Romániában is változtatni kellett az életkori megkötéseken, miközben nemcsak a katonai pilótákra, hanem a mérnöki végzettségű katonákra is kiterjesztették a válogatást. 1977 áprilisára pedig már a polgári mérnök-hallgatók köréből is válogattak. Mégsem látszott biztosítva a szükséges létszám, ezért újra vizsgálni kezdték az előzőleg már megvizsgált vadászrepülő-állományt. 1977 szeptemberében a kiválasztott hét főt elméleti és gyakorlati kiképzésre Bacauba rendelték, ahol előadásokat hallgattak, 10 órát repültek MiG-15-ösön és fizikai felkészítésen is részt vettek, ahol a sporttiszt (edző) azt a teljesíthetetlen feladatot kapta, hogy a mérnökökből két hónap alatt sportolókat képezzen ki. 1977 decemberére öt jelölt maradt, akik közül a helyszínre utazó szovjet ROB (Repülő Orvosi Bizottság – a cikk szerzőjének megjegyzése) csak hármukat találta alkalmasnak a kiképzés harmadik fokozatán való részvételre. Ebben az időben csak D. Dediu volt hivatásos katona, a másik kettő civil mérnök volt. A jelölt vizsgálatok után vették őket hivatásos állományba. Az 1978 januárjában kezdődő egy hónapos CNIAG- és CPK-béli vizsgálatok során hármójuk közül ketten kaptak kiképzésre alkalmas minősítést. (…)

Összegezve tehát, a második csoport középdöntős mezőnye 1977 decemberére jött össze valahogy. Hat bolgár, hét magyar, kilenc kubai, négy mongol és öt román jelöltből állt az a csapat, amelyikből a szovjet központi ROB a helyszínen ezúttal is négy-négy jelölt Moszkvába utazását engedélyezte Románia kivételével, mert itt csak három alklamas jelöltet találtak. Moszkvában a jelöltek alkalmasnak bizonyultak, itt is egy román kivételével. Közülük szintén, nemzetenként két-két pilóta jutott tovább a nemzeti ROB-bizottságok rangsorolását elfogadva.”

Nos, dr. Remes Péter fenti sorai adják meg a választ arra, hogy Prunariu és Dediu miért csak közvetlenül űrhajóskiképzésük előtt lett katonai repülő! Dediu ugyan mérnök-katona volt, de nem pilóta. Prunariu repülőmérnök volt, de civil, akit kiválasztásakor „felszereltek”. A nagysebességű gyakorlati repülésből mindössze ízelítőt kaptak, hisz a MiG-15 hangsebesség alatti típus volt, és a 10 óra repülés (különösen más, akár légcsavaros típuson gyűjtött tapasztalat hiányában) teljesen kizárja, hogy egyedüli felszállást hajthattak volna végre. Tehát itt minden bizonnyal kétkormányos típuson, oktatókkal végzett repülésekről volt csak szó, ahol a térbeli tájékozódásba, a változó sebességekbe, a nyomás alatti döntések meghozatalába nyertek bepillantást.

(Folytatjuk!)

Kapcsolódó cikkek:
25 éve repült az első román űrhajós
Bemutatjuk... a román űrkutatást (1. rész)
Bemutatjuk... a román űrkutatást (2. rész)
Románia lesz az ESA 19. tagállama
Könyv az első magyar űrrepülésről
A tizedik nemzet a világűrben (1. rész)
Negyven év!