Éppen 40 évvel ezelőtt fejeződött be a szovjet–mongol űrrepülés. Az ázsiai ország lett a 10., melynek állampolgára eljutott a világűrbe, majd épségben hazatért.
A hivatalos történet
A Szaljuton szűk egy hétre csatlakoztak annak állandó legénységéhez, Kovaljonokhoz és Szavinihhez. Az űrállomáson különféle biológiai, csillagászati, földfotózási, földmegfigyelési, légkörkutatási, orvosi kísérleteket végeztek. Emellett mikrometeorit-becsapódások után kutatva átvizsgálták az űrállomás ablakait, illetve belső levegőmintákat gyűjtöttek, melyeket visszahoztak a Földre.
Az űrhajó 7 nap 20 óra 42 perces repülést követően, 1981. március 30-án 11:40:58 UTC-kor, Dzsezkazgantól 169 km-re délkeletre ért Földet.
Amit még tudhattunk
Az akkor 34 éves mongol űrhajós – egyben (vietnámi kollégáját követve) a második ázsiai a világűrben – 1972-ben, a Kirgiz Fegyveres Erők Főiskoláján kapott repülőmérnöki oklevelet, s katonai pilótaként kezdett szolgálni. 1977-ben a Szovjetunióban elvégezte a Zsukovszkij Katonai Akadémia repülőparancsnoki szakát.
Tudhattuk azt is, hogy a tartalék legénység parancsnoka Vlagyimir Afanaszjev Ljahov, míg kutató űrhajósa Majdarzsavin Ganzorig (32 éves) volt, aki 1975-ben diplomázott a Kijevi Műszaki Főiskolán.
Balról jobbra: Ganzorig, Ljahov, Dzsanyibekov és Gurragcsá. (Kép: TASSZ)
Ami 40 éve kimaradt
A kiválogatásról és a felkészülésről viszont nem sokat tudhattunk, hisz az Interkozmosz program esetében nagyon sok dokumentum sokáig titkosítva volt. Itt viszont (saját megjegyzések nélkül) hadd idézzünk pár gondolatot dr. Remes Péter nemrég megjelent „Az első magyar űrrepülés története” c. könyvéből.
„A második csoportot 1977-ben választották ki az első csoportokhoz hasonló módon. Ezek az országok azonban különböző fejlettségi szinten álltak. (…) Magyarországon és Kubában problémamentesen zajlott az űrhajós-kiválogatás, elegendő számú vadászpilóta bizonyult alkalmasnak. Több országban azonban nehézségek merültek fel. (…) Mongólia esetében (…) egyszerűen nem volt elegendő katonai pilóta, akik közül válogatni lehetett volna, ezért itt kénytelenek voltak a polgáriak körére is kiterjeszteni a válogatást. 1977 májusára 30 jelöltből négy főt találtak alkalmasnak, közülük hármuknak középfokú végzettsége volt, csak egyikük rendelkezett felsőfokú képzettséggel. Szovjet javaslatra a középfokú végzettségűek helyett 1977 októberében kiegészítő kiválogatást rendeztek a civilek között, melynek során 13 felsőfokú végzettségű jelöltet találtak. 1977 végére állították össze a négy felsőfokú végzettségű jelöltet, három civilt és egy katonát. Ők vettek részt a CNIAG-ban, és a CPK-ban 1977 elején a csaknem egy hónapig tartó kiválogatás harmadik fokozatán. Gurragcsá katona volt, mérnök százados. Ganzorig civil mérnökként vett részt a vizsgálatokon, de amikor a kiképzésre alkalmas minősítését megkapta, őt is hivatalos állományba vették.”
S végül még egy apróság a könyvből: „Mivel az orosz nyelvre történő átírásban előnytelen hangzású lett volna a bolgár és a mongol jelölt vezetékneve, ezért a szovjetek névváltoztatásra tettek javaslatot. Először a bolgár űrhajós – oroszul előnytelenül hangzó – Georgi Kakalov nevét kellett G. Ivanovra módosítani, azután a mongol tartalék nevét változtatták Majdarzsavin Ganhujagról Ganzorigra.”
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
1981. március 22-én 14:58:55 UTC-kor, egy Szojuz-U rakétával indult a második generációs (két dokkolóval ellátott) szovjet űrállomás, a Szaljut-6 felé a Szojuz-39 űrhajó. A személyzet parancsnoka az a Vlagyimir Dzsanyibekov volt, aki a Szojuz-36 tartalék személyzetének (és egyben Magyari Bélának) volt a parancsnoka. A 6800 kg induló tömegű űrhajó kutató űrhajósa az Interkozmosz program 8. „külföldi” űrhajósa, az első – és eddig egyetlen – mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá volt.
Könyv az első magyar űrrepülésről
A tizedik nemzet a világűrben (2. rész)
Biden elnök a volt floridai szenátort és Shuttle-űrhajóst jelöli az űrhivatal megüresedett vezetői posztjára.
