Végre szabad jelzést kapott a NASA korábban elhalasztott Dragonfly küldetése a Szaturnusz legnagyobb holdjához. Start: 2028 júliusában.
A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán légkörében repülő drón, a 2034-ben odaérkező Dragonfly. (Fantáziarajz: NASA / Johns Hopkins APL / Steve Gribben)
A kedvező döntés nyomán elkezdődhet a küldetés végleges tervezése, építése és tesztelése. Az autó nagyságú, tehát a Marsot vizsgáló Curiosityhez hasonló méretű Dragonfly (magyarul: szitakötő) szondát a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma (Laurel, Maryland) (JHU APL, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory) építheti, Ha a start dátuma nem csúszik tovább, akkor a szonda 2034-ben érkezik meg a Titánhoz. Azt tervezik, hogy ezután a nukleáris energiával működő drón 2,5 éven keresztül titáni naponként (ami 16 földi napnak felel meg) egyszer újabb helyszínre repül, és a szerves anyagokat is tartalmazó holdon minden egyes leszállóhelyen a prebiotikus kémiai folyamatokat vizsgálja.
A Dragonfly makettjével Kaliforniában, a Titán dűnéire hasonlító területen végeztek repülési kísérleteket. (Forrás: YouTube, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory)
Mint tudjuk, a Titán az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelynek sűrű légköre van, felszínén pedig folyékony anyagból (szénhidrogénekből) álló tavak, tengerek találhatók. A Titán régóta a planetológusok érdeklődésének középpontjában áll, mert úgy gondolják, hogy a felszínén uralkodó viszonyok hasonlók lehetnek ahhoz, amilyen az egykor metánban gazdag légkörű Földön az élet kialakulásakor volt. A szénhidrogén folyók és az életet lehetővé tevő szerves anyagok esetleges jelenléte felveti a Titán lakhatóságát, ami a Dragonfly vizsgálatainak egyik fő célja.
A Dragonfly 1:2 arányban kicsinyített másával a NASA Langley Kutatóközpontjának 4,3 x 6,7 méteres (14 x 22 láb) szélcsatornájában végeztek aerodinamikai kísérleteket. (Forrás: YouTube, Johns Hopkins Applied Physics Laboratory)
A Dragonfly indítását korábban 2027-re tervezték, de az idei és a jövő évi költségvetés bizonytalansága miatt a NASA célszerűnek látta a tervezett időpont halasztását. A kormány március elején terjesztette elő a NASA 2025. évi költségvetésének tervét, amelyben a robotokkal történő Naprendszer-kutatásra 2,73 milliárd dollárt irányoznak elő, ennek egy része használható a Dragonfly fejlesztésére, amelynek a küldetés teljes hosszára becsült költségigénye a NASA korábbi közleménye szerint 3,35 milliárd dollár. Az utóbbi szám (jóval) magasabb, mint a Dragonfly eredeti költségvetése, a küldetést ugyanis eredetileg a NASA New Frontiers programja keretében választották ki megvalósításra, ebben a programban viszont a küldetéseket az 1 milliárd dolláros költségvetési plafonon belül kellett tervezni. (A New Frontiers sorozatba a NASA közepes méretű és költségvetésű küldetései tartoznak, az első három küldetés a New Horizons, a Juno és az OSIRIS-REx volt, a negyedik lesz a Dragonfly.)
A Dragonfly a Titán felszínén. (Fantáziarajz: NASA / Johns Hopkins APL / Steve Gribben)
Bár még egy évtizednek kell eltelnie addig, mire a Dragonfly megkezdheti működését a Titán légkörében és felszínén, a szonda számos alrendszerét a Földön már kipróbálták, köztük az irányító és navigációs rendszereket. 2022 júliusában Kaliforniában a Titán felszínéhez hasonló táj fölött repülési próbákat végeztek a Dragonfly-jal azonos drónnal, valamint a NASA Langley Kutatóközpontjában (Virginia) szélcsatornás kísérleteket végeztek az eszközzel.
A Dragonfly fejlesztői a szonda 1:2 arányban kicsinyített másával a NASA Langley Kutatóközpontjának szélcsatornájában. (Kép: Johns Hopkins APL / Ed Whitman) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A naprendszerkutatás távlatai
Nukleáris könnyítés
Helikopter a Titánra
A NASA az ESA nyomában
NASA greenlights 2028 launch for epic Dragonfly mission to Saturn's huge moon Titan (space.com)
NASA wants to fly this nuclear Dragonfly drone on Saturn's moon Titan (space.com)
Születésnap a Kis Súlyzó-köd képével.
