Születésnap a Kis Súlyzó-köd képével.
A legendás Hubble-űrteleszkóp április 24-i felbocsátásának 34. évfordulója alkalmából a csillagászok felvételt készítettek a 3400 fényévnyire, a cirkumpoláris Perseus csillagképben található Kis Súlyzó-ködről (más néven Messier 76, M76 vagy NGC 650/651). A „fotogén” köd az amatőr csillagászok egyik kedvelt célpontja.
Az M76 képe a Hubble-űrtávcső WFC3 (Wide-Filed Camera-3) műszerével. (Kép: NASA, ESA, STScI)
Az M76 egy planetáris köd, amely egy forró gázokból álló táguló burok. Ezt egy haldokló vörös óriáscsillag dobta le. A csillag végül nagyon sűrű és forró fehér törpévé omlik össze. A planetáris ködöknek – nevük ellenére – valójában nincs közük a bolygókhoz. Elnevezésük eredete az 1700-as évekre nyúlik vissza, amikor a csillagászok még kis teljesítményű teleszkópokat használva azt gondolták, hogy az ilyen típusú objektumok bolygóra hasonlítanak.
Az M76 planetáris köd egy gyűrűből áll, amelyet éléről látunk és a gyűrű nyitott végeit két halvány „fül” veszi körül. Mielőtt a csillag élete végéhez ért volna, ledobta külső rétegeit, a gáz- és porgyűrűt. A gyűrűt valószínűleg annak a csillagnak a hatása hozta létre, amely egykor kettőscsillagtársa volt. Ez a kísérő anyagot dobott le, amelyből egy vastag por- és gázkorong jött létre a társcsillag pályájának síkjában. A feltételezett kísérőcsillag nem látható a Hubble-képen, így később elnyelhette a központi csillag. A korong döntő erejű bizonyíték lenne a csillagok kannibalizmusára. Az elsődleges csillag is összeomlik és kialakul a fehér törpe. Ez az egyik legforróbb ismert csillagmaradvány, amelynek hőmérséklete mintegy 140 ezer kelvin, vagyis a Nap felszíni hőmérsékletének 24-szerese. A forró fehér törpe apró pontként látható a köd közepén. Az alatta látható csillag nem része a ködnek.
A csillag forgástengelye mentén, a korongra merőlegesen forró gáz távozik a rendszerből. A haldokló csillagból hurrikánszerűen kiáramló anyag mozgatja, és óránként bő hárommillió kilométeres sebességgel repül az űrben. Ezzel a sebességgel a Földről alig több mint 7 perc alatt a Holdon lehetnénk. Ez az özönvízszerű „csillagszél” hűvösebb, lassabban mozgó gázt tol maga előtt, amelyet a csillag életének egy korábbi szakaszában dobott le, amikor még vörös óriás volt. A szuperforró csillag erős ultraibolya sugárzása hatására a gázok felforrósodnak. A piros szín a nitrogéntől, a kék pedig az oxigéntől származik.
Figyelembe véve, hogy Naprendszerünk 4,6 milliárd éves, az egész köd létezése mindössze egy szemvillanás a kozmikus időskálán: körülbelül 15 ezer év múlva eltűnik.
A Hubble hagyatéka
A Hubble-űrtávcső 1990-es indulása óta 1,6 millió megfigyelést végzett több mint 53 ezer csillagászati objektumról. A marylandi Baltimore-ban lévő Space Telescope Science Institute (STScI) Mikulski-archívuma 184 terabájt feldolgozott adatot tárol, amely tudományos értelemben készen áll kutatási és elemzési célokra, a világ csillagászai számára. 1990 óta 44 ezer tudományos közleményt publikáltak a Hubble megfigyelései alapján. Az űrteleszkóp a NASA történetének tudományos szempontból legtermékenyebb űrasztrofizikai küldetése. A Hubble használatára olyan nagy az igény, hogy jelenleg is hatszoros a túljelentkezés
A Hubble legtöbb felfedezését nem lehetett megjósolni felbocsátás előtt, ilyenek például a szupernagy tömegű fekete lyukakkal, az exobolygók légkörével, a sötét anyag gravitációs lencséivel, a sötét energia jelenlétével és a bolygók keletkezésének sokféleségével kapcsolatos eredmények. A Hubble folytatja a kutatást ezeken a területeken, és kamatoztatja egyedülálló ultraibolya fényképezési képességét olyan témákban, mint a naprendszerbeli jelenségek, a szupernóva-kitörések, az exobolygók légkörének összetétele és a galaxisok dinamikus emissziója. A Hubble-kutatások továbbra is profitálnak a Naprendszer objektumainak, a változócsillagoknak és a kozmosz egyéb egzotikus égitestjeinek hosszú megfigyelési idősorából.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Hubble 33
A Hubble-űrtávcső 34. születésnapjára (hubblesite.org)
A jelenség legfeljebb kozmikus időskálán mondható újnak, de a tanulság az, hogy az archív adatokból is kibányászhatók érdekességek.
