Holdrengésveszély

Újabb kutatások szerint a jövő holdraszállásai helyének kiválasztásakor érdemes figyelembe venni a holdrengések jelentette kockázatot.

A holdrengések sokkal ritkábbak és gyengébbek a földrengéseknél, de általában hosszabb ideig tartanak. Valójában már a puszta létezésük is meglepő felfedezés volt, amelyet az Apollo-program keretében kihelyezett szeizmométerek méréseinek köszönhetünk. A legújabb kutatások szerint az 1970-es években ezekkel az eszközökkel detektált egyik nagyobb holdrengés kapcsolatban állhat számos, a Hold déli pólusa környékén látható vetődéssel és a földcsuszamlások kockázatát hordozó területekkel. Minden bizonnyal a régebbi múlt, műszereinkkel még nem detektált rengései hozhatták létre azokat a repedéseket és sziklaszirteket, amelyet ma is megfigyelhetünk a Holdon. Ezek a képződmények akkor jöhettek létre, amikor a Hold zsugorodása következtében a holdkéreg nagyobb tömbjei elmozdultak egymáshoz képest – természetesen holdrengést is okozva. Amerikai kutatók legújabb vizsgálataik során kimutatták, hogy az Artemis-program keretében javasolt leszállóhelyek némelyike veszélyesen közel van a vetődéses területekhez, sőt egyes esetekben azon belülre esik. Eredményeikről a The Planetary Science Journal folyóiratban január végén számoltak be.

Lassú hűlése következtében a Hold az idő múlásával lassan zsugorodik. A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája felvételeinek korábbi elemzése alapján megállapították, hogy ez ahhoz hasonló, ahogyan az aszúvá érő szőlőszem összetöpörödik. Ugyanezen elemzés során azt is kimutatták, hogy a Hold jelenleg is zsugorodik, ami a kialakult vetődések mentén most is holdrengéseket okoz. A legújabb vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a Hold déli pólusa térségében megfigyelhető repedések egy csoportja azzal az erős holdrengéssel áll kapcsolatban, amelyet az Apollo-program szeizmométerei az 1970-es években észleltek. Számítógépes modellekkel megvizsgálták a térségben a felszín stabilitását, és azt találták, hogy egyes lejtők érzékenyen reagálnak a holdrengések kiváltotta földcsuszamlásokra. Kimutatták, hogy a sekély fészkű holdrengések a déli poláris vidék térségében a meglévő vetődések mentén vagy újak kialakulásakor pattannak ki, és az ilyenkor előforduló megcsúszások okozhatják a felszín rengését.

A NASA Hold körül keringő LRO szondájának felvétele az égitest déli pólusa környékén található egyik vetődésről. (Kép: NASA / LRO / LROC / ASU / Smithsonian Institution)

A kutatók szerint felfedezésük hatással lehet az Artemis–III küldetés keretében tervezett holdraszállásra. A sekély, 100 km körüli mélységben lévő fészkű rengések akár órák hosszat tarthatnak. Az Apollo-szeizmométerekkel detektált rengés 5 magnitúdó erősségű volt, és egy egész délutánon át tartott. Az Artemis–III küldetés keretében a holdraszállást a jelenlegi tervek szerint 2026-ban hajtanák végre. A leszállás helyszíneként a déli sarkvidéket választanák, mert ott találhatók olyan tartósan árnyékben maradó területek, ahol jég jelenlétére számítanak. Addigra, illetve a további emberes leszállásokat megelőzően a kutatók szeretnének további olyan területeket azonosítani, amelyeket a holdrengések nagyobb kockázata miatt érdemes lenne elkerülni. (Szívesen idéztünk volna konkrét számadatokat a holdrengések várható gyakoriságáról, az adott erősségű rengések által a Holdra telepítendő eszközökben okozott károk mértékéről, ilyen adatokat azonban az eredeti közlemények nem tartalmaznak. Feltételezhető, hogy a majdani űrhajósok számára nem a holdrengések jelentik a legnagyobb kockázatot. – B.E.)

A Hold déli pólusa a Shackleton-kráter peremén található. (Forrás: NASA Goddard / YouTube)

Kapcsolódó cikkek:
Újabb amerikai holdszonda készülődik
Holdraszállások
A VIPER leszállóhelye
Hová szálljanak?

Kapcsolódó linkek:
Nem biztos, hogy a Hold déli pólusvidéke a legjobb hely a leszállásra (Astronomy Now)