Célra tart a DART

Keddre virradó éjjel az emberiség először kísérel meg eltéríteni egy földközeli kisbolygót.

A világűr – ahogy a neve is érzékletesen utal rá – alapvetően üres, azonban mégsem teljesen. Ahogy a Föld bolygó pályáit rója a Nap körül, időnként útjába kerülhet egy-egy kisebb égitest. Rendszeresen figyelhetünk meg ilyen eseményeket, amelyek a legtöbbször kimerülnek valamilyen égi fényjátékban, ahogy az apró jövevény a Föld légkörbe belépve felizzik és szétdarabolódik. Esetenként nem minden semmisül meg belőle, ezekből a felszínt elérő darabokból lesznek a meteoritok. A földtörténet során nem volt minden időszak ennyire nyugalmas, mint amilyennek a mostani tűnik. Nagy kisbolygók becsapódásai krátereket hoztak létre, szökőárakat keltettek, megváltoztatták a Föld éghajlatát, kihalási eseményeket okoztak.

Mit tehetnénk, ha felfedeznénk, hogy egy potenciálisan katasztrófát okozó kisbolygó az ütközéshez vezető pályán a Föld felé tart? Attól függ, mennyi időnk volna a cselekvésre. Ha elegendően hosszú felkészülési idő állna rendelkezésre, az adott kisbolygó pályájának piciny megváltoztatása is elegendő lehetne az ütközés elkerülésére. Többféle tudományos-fantasztikus ötlet merült már fel arra vonatkozóan, hogyan is lehetne ezt kivitelezni. Eddig azonban még egyiket sem próbálták ki a gyakorlatban. Egészen mostanáig, ugyanis a NASA tavaly novemberben indított DART (Double Asteroid Redirection Test) űrszondája arra készül, hogy nagy sebességgel frontálisan belerepüljön a 65803 Didymos nevű kisbolygó kísérőjébe, a Dimorphos kisbolygóba. Ha az ütközést követően a Dimorphos pályája mérhető módon megváltozik, az igazolja, hogy a módszer működőképes-e.

A DART és az Olasz Űrügynökség (ASI) miniatűr LICIACube szondája a becsapódás előtt. (Fantáziakép: NASA / Johns Hopkins APL / Steve Gribben)

Az ütközés pillanata hétfőről keddre virradó éjjel, szeptember 27-én magyar idő szerint 1:14-kor jön el (az időpont az információ földi vételére vonatkozik, a rádióhullámok véges terjedési sebessége miatt addigra a karambol már megtörténik). A NASA az ütközést megelőzően élőben közvetíti az eseményeket, a DART navigációs kamerájának (DRACO, Didymos Reconnaissance and Asteroid Camera for Optical navigation) Földre lesugárzott képein egyre nagyobbnak látszódik majd a célpont, míg végül az űrszonda megsemmisülésével a képek sorozatának is vége szakad. Másodpercenként nagyjából egy új kép érkezése várható, az érdeklődők ezeket minden kommentár nélkül is élvezhetik: a felvételsorozat közvetítése kicsivel kevesebb mint 2 órával a becsapódás előtt kezdődik.

A navigációs kamera képei természetesen nem csak „szórakoztatási” céllal készülnek. A fedélzeti számítógép programja – amelyet védelmi célú, rakétaelhárító technológia nyomán fejlesztettek – a felvételek alapján, autonóm módon irányítja célra az űreszközt. Kezdetben a kettős kisbolygót irányozzák meg, majd kellő közelségbe jutva a kisebbik égitest, a Dimorphos felé veszik az irányt.

Az irányzást nemrég a (távoli) Jupiter és a mögüle előbukkanó Europa hold segítségével tesztelték. A DRACO fenti képének közepén a bolygó látható, a holdak balról jobbra a Ganymedes, a másik oldalon pedig az Europa, az Io és a Callisto. (Kép: NASA / Johns Hopkins APL)

A DART – és vele együtt a DRACO kamera – megsemmisülése után sem kell képek nélkül maradnunk. A szondával együtt utazott ugyanis az olasz készítésű miniatűr LICIAcube (Light Italian Cubesat for Imaging of Asteroid). Ez szeptember 11-én már sikeresen elvált az DART-tól. A CubeSat kategóriájú űreszközön két kamerát is elhelyeztek: az egyik a keskeny látómezejű, fekete-fehér képeket szolgáltató LEIA (LICIACube Explorer Imaging for Asteroid), a másik a széles látómezejő, színes LUKE (LICIACube Unit Key Explorer). (Nyilván sokat törték a fejüket az alkotók, mire kijöttek a Star Wars filmhősökre utaló rövidítések...)

A LUKE szeptember 22-én készített tesztfelvételén a Fiastyúk ismerhető fel. (Kép: ASI / NASA)

A LICIAcube fényképezi majd a Dimorphos és a DART ütközését. Az esemény után 165 másodperccel mintegy 55 km távolságban halad el a helyszíntől. Ezek a felvételek alapvető fontosságúak lesznek az ütközés tudományos elemzése szempontjából, de lesugárzásuk a földi követőállomásokra nem valós időben, hanem sokkal lassabban történik majd. A teljes folyamat hónapokon át tart, naponta néhány új kép várható.

A kisbolygó-eltérítési kísérletet földi távcsövekkel is megpróbálják megfigyelni, világszerte. A világűrből pedig a fő kisbolygóöv néhány égitestjének közeli vizsgálatára indított Lucy űrszonda kameráját irányítják felé, de készen állnak a megfigyelésekre olyan „nagyágyúk”, mint a Hubble-űrteleszkóp és a James Webb-űrtávcső is. A leginkább várt eredmény, a Dimorphos esetleges pályaváltozásának – a Didymos körüli keringési periódusa csökkenésének – kimutatása persze több időt, várhatóan heteket vehet igénybe.

A DART küldetéséről, az előkészületekről ajánljuk a lap alján, fordított időrendi sorrendben idézett régebbi cikkeink újraolvasását.

Kapcsolódó cikkek:
DART start
DART: mégsem idén nyáron indul
Didymos és Dimorphos
Halad a Hera tervezése
Ismét kisbolygónap
Küldene műholdat egy aszteroidához?

Kapcsolódó linkek:
A DART és a Dimorphos találkozása elé (Sky & Telescope)
DART honlap (NASA)