A Bennu körüli pályán az OSIRIS-REx

Egy szilveszteri manőverrel az alig 500 m-es kisbolygó körüli pályára állt az amerikai űrszonda.

Az OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) december elején érkezett a Nap körül a Földét időnként megközelítő és keresztező pályán keringő Bennu kisbolygó közelébe. December 31-én, magyar idő szerint 20:43:55-kor nyolc másodpercre bekapcsolták hajtóműveit. A manőverrel egyszerre több űrrekordot is megdöntöttek. Egyrészt a Bennu lett a legkisebb égitest, amelynek gravitációs terében egy ember alkotta eszköz pályára került. Másrészt a középponttól mért, 1,4 és 2 km között változó távolság azt jelenti, hogy az OSIRIS-REx az első űrszonda, amely ilyen közel végez keringést a Naprendszer egyik égitestje körül.

Az OSIRIS-REx PolyCam kamerájának december 2-án készített 12 felvételéből állították össze a Bennu mozaikképét, amely még 24 km távolságból mutatja a kisbolygót. (Kép: NASA / Goddard / University of Arizona)

A NASA 2016 szeptemberében indított 1 milliárd dolláros űrszondája az elmúlt egy hónapot a célpontja körülrepülésével és tanulmányozásával töltötte. Legnagyobb közelségben 7 km-re jutott hozzá, de elrepült a pólusai és az egyenlítője fölött is, megmérve a szenes kisbolygó pontos tömegét. Erre a pályára állási manőver megtervezéséhez is szükség volt.

Az OSIRIS-REx fedélzetén háromféle kamerarendszer működik, ezekkel térképezik fel a Bennu felszínét, illetve dokumentálják a legfőbb attrakciót, a felszín anyagából történő mintavételt. A kamerákon túl természetesen más tudományos műszerek is helyet kaptak a szondán, amelyekkel a hőmérsékletet, a felszín anyagi összetételét mérik és a elkészítik a kisbolygó pontos terepmodelljét.

Méretarányos összehasonlítás a Bennuról és az előtte űreszközökkel meglátogatott kisbolygókról és üstökösmagokról. (Kép: NASA / University of Arizona / ESA / JAXA)

Bár a tudományos megfigyelések oroszlánrésze még csak most indul, már eddig is kaptak érdekes eredményeket a kutatók. Spektroszkópiai mérések alapján a felszínt alkotó agyagásványokban oxigénből és hidrogénből álló hirdoxil molekulákra utaló jeleket találtak. Ebből arra következtetnek, hogy az anyag valaha akár közvetlenül érintkezhetett folyékony vízzel, talán akkor, amikor még a kisbolygót alkotó anyag egy sokkal nagyobb égitest része volt, amely aztán egy hatalmas ütközés folytán szétdarabolódott a Naprendszer történetének korai időszakában. A kutatók természetesen alig várják a felszín anyagából gyűjtendő mintákat, amelyek 2023-ban érhetnek haza a Földre.

Előtte azonban sikeresen végre kell hajtani a mintavételt. A nagyfelbontású képek tanúsága szerint a kisbolygó felszíne sziklákkal tagolt, csak néhány viszonylag sík terepet sikerült találni rajta. A képeken a leginkább szembetűnő alakzat egy „szemölcsként” kiemelkedő nagy szikla a déli pólus közelében. A mérések szerint ennek a magassága és szélessége is 50 m körüli.

Az apró égitest gyenge gravitációs vonzása azt jelenti, hogy az OSIRIS-REx pálya menti sebessége igen alacsony, 5 cm/s. A projekt mostani fázisa február közepéig tart, utána ismét elrepülések sorozatát tervezik. Sietségre nincs ok, az űrszondának több mint egy éve van a kutatásokra a Bennu mellett. Jövő júliusban esedékes a mintavétel, addig kell megtalálni az erre legmegfelelőbb helyszínt.

Kapcsolódó cikkek:
Megérkezett célpontjához az OSIRIS-REx
Már látják a célpontokat
Az OSIRIS-REx kamerái
Újra OSIRIS-REx
Úton az OSIRIS-REx

Kapcsolódó linkek:
Pályára állt az OSIRIS-REx a Bennu kisbolygó körül (Spaceflight Now)