Egy német kutatócsoport új szoftverrel régi holdrengéseket talált, a jövőben pedig hatékonyabbá teheti a marsrengések keresését.
A holdrengések vizsgálatát az Apollo-expedíciók során az égitest felszínére telepített szeizmométerek tették lehetővé. Működési idejük alatt a kutatók többféle rengéstípust azonosítottak. Meg tudták különböztetni a meteorok becsapódásaiból eredő rengéseket azoktól, amelyeket a Holdra ható, a Föld által kifejtett árapályerők az égitest mélyében váltanak ki, és azoktól, amelyek fészke a felszín közelében van, eredetük azonban mindmáig ismeretlen.
Fáradságos kézi munkával és számítógépekkel sikerült összeállítani az Apollo-program szeizmométerei által detektált rengések mintegy 13 ezer eseményt tartalmazó katalógusát. A göttingeni Naprendszerkutatási Max Planck Intézet munkatársai a hangfelismerő algoritmusok alkalmazásával olyan új szoftvert fejlesztettek ki, amelyik a korábbinál hatékonyabban tudja azonosítani a rengéseket a szeizmométerek által rögzített adatokban. A szoftverrel elég megismertetni egy bizonyos típusú holdrengés egyetlen eseményét, és ennek alapján az adatokban azonosítani képes az összes ugyanolyan típusú rengést. A kutatók egyelőre az Apollo–16 űrhajósai által 1972-ben a Holdra telepített, és ott 1977-ig működő szeizmométer adatainak egy részét vizsgálták át. Az adatsorban az új algoritmussal nem kevesebb, mint 210 olyan holdrengést azonosítottak, amelyek a korábbi feldolgozás során elkerülték a kutatók figyelmét.
Az Apollo–16 űrhajósai által a Hold felszínére helyezett műszerek egy csoportja, előtérben a szeizmométerrel. (Kép: NASA)
A hatékony algoritmuson alapuló szoftvernek a jövőben a NASA kutatói is jó hasznát vehetik. A jövő márciusban induló InSight szonda egyik műszere ugyanis a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure, azaz a bolygó belső szerkezetét felderítő szeizmikus kísérlet) szeizmométer lesz, amelyet a Francia Űrügynökség (CNES) koordinálásával a Párizsi Geofizikai Intézet (IPGP), a svájci Szövetségi Technológiai Intézet (ETH), a már említett Naprendszerkutatási Max Planck Intézet, az Imperial College és a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma (JPL) fejleszt.
A Francia Űrügynökség (CNES) irányításával az InSight küldetéshez készített szeizmométer. (Kép: CNES)
A 3 kg tömegű SEIS műszercsomagot három nagyon széles sávú (VBB) szeizmikus szonda, a hozzájuk tartozó hőmérsékletmérő szondák, valamint három rövid periódusú (SP) szeizmikus szonda és ezek hőmérsékleti szondái alkotják. A műszer saját szoftverje gondoskodik arról, hogy a folyamatosan működő műszer adataiból kiszűrje a haszontalanokat, és csak az értékeseket továbbítsa a Földre, így spórolnak majd a rendelkezésre álló korlátozott adatátviteli kapacitással.
A NASA jövőre indítandó InSight szondájának ellenőrzése a Lockheed Martin Systems denveri laboratóriumában. (Kép: NASA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Csalódásból erény: 35 éve repült az Apollo-16 (1. rész)
Csalódásból erény: 35 éve repült az Apollo-16 (2. rész)
Megint Mars, megint spórolás
Amerika és a Mars: újratervezés
Évtizedekkel ezelőtti holdrengések (New Scientist)
Holdrengések (NASA Science News)
Az Apollo–16 szeizmométere (NASA)
Az InSight honlapja (NASA)
Az ultraibolya és röntgentartományban érzékeny Astrosat mellett hat kisebb műhold indult PSLV rakétával.
