A SpaceX óriás rakétarendszerének integrált tesztrepülései alkalmával most utoljára használták a Super Heavy űrhajó és a Starship jármű 2-es számú változatát.
A közel 1 órás repülés szinte tökéletesen sikerült. Az indítás az eddig megszokott helyről, a texasi Starbase-ről (Boca Chica mellől) történt. De nem csak a Starship jelenlegi konfigurációja, hanem az A jelű startállás számára is a mostani volt az utolsó ilyen alkalom. Az időpont magyar idő szerint október 14-én 1:23-ra esett (helyben még 13-án este volt).
A Starship–Super Heavy rendszer az indítás előtt, az A jelű startállásban, a Mexikói-öböl partján... (Kép: SpaceX)
...és a felemelkedés pillanatai. (Kép: SpaceX)
Az előző, tizedik próbarepülés meglehetős sikerrel végződött, ellentétben az azt megelőző néhánnyal. Most a B15-ös számú Super Heavy rakétafokozatot (Booster 15) használták, amely számára ez már a második repülés volt. Ugyanis a 8. teszt alkalmával (idén március elején) sikerült visszaereszkednie az indítóhelyre, ahol a startállás erre szolgáló karjaival épségben el is kapták. Ez volt egyébként a harmadik rakéta, amelyet a SpaceX elfogott a Mechazilla nevű szerkezettel. Az előző két alkalom az 5. és 7. integrált tesztrepülés volt. A B15-ön található 33 Raptor hajtóműből 24-et használtak fel most újra. Ahogy a legutóbbi alkalmakkor, úgy most sem tervezték a Super Heavy visszaszerzését, leszállása közben inkább manővereket hajtottak vele végre, aztán a part közelében a vízbe csapódva végezte. Az egyetlen említésre méltó anomália az volt, hogy a tervezett 13 Raptor hajtómű egyike nem indult be a leszálláshoz szükséges fékezés megkezdésekor (később igen).
Ami magának a Starshipnek (Ship 38) a repülését illeti, az űreszköz mintegy 2 és fél perccel a felemelkedés után vált el a B15-től. Ahogy legutóbb, úgy most is 8 darab Starlink műholdszimulátort vitt magával, hogy a pályára helyezésüket gyakorolják. A méret- és tömegszimulátorok a SpaceX saját Starlink internetszolgáltató műholdserege majdani harmadik változatába tartozó példányaihoz hasonlítottak, ezeket majd a Starship rendszeres repülései alkalmával szeretnék a világűrbe juttatni.
Teljes Föld körüli pályát ezúttal sem terveztek megtenni, a Starship légköri visszatérése és leérkezése az Indiai-óceán fölött, Ausztrália közelében történt. Ugyanúgy az Indiai-óceánba zuhanva végezték természetesen a műholdszimulátorok is, hiszen a szuborbitális repülés során nem volt meg a pálya eléréséhez szükséges sebességük.
A Starship repülés közben újraindíotta az egyik Raptor hajtóművet. Ezzel azt demonstrálták, hogy az űreszköz jövőbeli változatai biztonságosan képesek lesznek elhagyni a pályát egy befejezett küldetés után, illetve megemelni a pályamagasságukat, ha arra szükség lesz a hasznos teher kibocsátása előtt.
A SpaceX szakemberei ezúttal szándékosan eltávolítottak hővédő burkolólapokat, hogy több információt gyűjtsenek a jármű szerkezetének kritikus pontjairól. Visszatéréskor a repülés profilját úgy alakították ki, hogy szimulálják a Starbase-re történő jövőbeli leszállásokat.
2025-ben már nem terveznek újabb próbarepülést a Starshippel. Az elkövetkező hónapok a 3-as verzió véglegesítésével telnek majd. Ez már orbitális indításokra és visszatérésre is alkalmas változat lesz. Emellett a texasi Starbase B indítóállására helyezik át a működését, amelynek építése már közel két éve folyik. A SpaceX legalább egy szuborbitális repülést tervez még a Starship 3-as verziójával is, mielőtt megkísérelne egy Föld körüli pályára állást – mindezt már csak jövőre. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Starship: kritikus tesztrepülésen túl
Starship: robbanás a levegőben
A Starship újabb tesztrepülése (Spaceflight Now)
A most véget ért hónap mérlege: 11 indítással 288 új műhold a SpaceX az alacsony pályás Starlink internetszolgáltató műholdseregébe.
