Az ESA CryoSat-2 műholdjának újszerű módon feldolgozott mérései feltárták, milyen ütemben fogyatkoztak Alaszka és Ázsia gleccserei az elmúlt évtizedben.
Az éghajlat változása nyomán gyorsabban olvadó gleccserekből távozó víz a tengerszint emelkedésének egyik fő okozója. Emellett a gleccserek visszahúzódása közvetlenül is érinti több százmillió, a környezetükben élő ember életét – egyrészt az előforduló katasztrofális áradások révén, másrészt mert az ivó- és öntözővíz-ellátásuk nagyban függ a gleccserek vizét szállító folyók viselkedésétől. Ezért a magas hegyvidékeken található gleccserek folyamatos megfigyelése fontos feladat. Tekintettel arra, hogy ezek a helyszínek általában nehezen megközelíthetők, különösen fontos szerepet kapnak a földmegfigyelő műholdak.
A közelmúltban a The Cryosphere folyóiratban megjelent tanulmány szerzői az Európai Űrügynökség (ESA) „jeges műholdja”, a 2010-ben indított CryoSat-2 adatait felhasználva megállapították, hogy az Alaszkai-öbölnél, illetve Ázsiában található gleccserek az elmúlt évtizedben folyamatosan fogyatkoztak.
Ahogy a klíma melegszik, úgy fogynak a gleccserek. A CryoSat-2 mérései alapján 2010 és 2019 között az Alaszkai-öböl partvidékén évente átlagosan 76 Gt, Ázsia magas hegyvidékein 26 Gt volt a jégveszteség. Ezek átszámítva rendre 0,21 mm/év és 0,05 mm/év globális tengerszint-emelkedésnek feleltethetők meg. (Forrás: ESA / Planetary Visions)
A CryoSat-2 radaros magasságmérő berendezéssel dolgozik. Ezeknek a típusú méréseknek eddig a magas hegyvidéki gleccserek esetében kevés hasznát vették, mivel a térbeli felbontás nem elég finom az efféle gleccserek megkülönböztetéséhez. De most a kutatók új adatfeldolgozási eljárást fejlesztette ki a cél érdekében, tovább tágítva a CryoSat-2 adatok felhasználási körét. A radaros magasságméréseket eredetileg a tengerszint, valamint a kiterjedt sarkvidéki jégtakarók vizsgálatára szánták. A mérés elvi alapja a műholdról lebocsátott, a felszínről visszaverődő, majd a fedélzeti érzékelőbe visszaérkező radarimpulzusok futási idejének meghatározása. A műhold pontos helyzetének ismeretében adódik a visszaverő felszín magassága.
A kutatók a jó időbeli és térbeli felbontást biztosító gleccseradatok alapján nem csak az elmúlt évtizedre jellemző fogyási trendeket tudták meghatározni, de azt is megállapították, hogy 2013 óta Alaszka egyes vidékein még fel is gyorsult az olvadás. Szinte minden vizsgált régióban általános jelenség a gleccserek jegének fogyása. Kivétel ez alól csak Karakorum és Kunlun hegységek területe Ázsia közepén.
Kapcsolódó cikkek:
Jégolvadás és vízszint
A vártnál is gyorsabban olvad Grönland jege
A visszahúzódás határán
Új tó a jég mögött
Pályán a CryoSat-2
CryoSat-2: az európai „jeges műhold”
CryoSat: nem csak jég!
Kapcsolódó linkek:
Alaszka és Ázsia gleccsereinek olvadása CryoSat-2 mérésekből (ESA)
Természetesen nem az űrfelvételek felbontása javult meg ilyen mértékben, a műholdas adatokon alapuló, innovatív eljárást a Michigani Egyetem kutató fejlesztették ki.
