A visszahúzódás határán

A dél-alaszkai Columbia-gleccser a világ egyik leggyorsabban visszahúzódó gleccsere, melynek fogyása az utóbbi években lassulni látszik.

„A teljes jégveszteség jelentősen lecsökkent” – mondta Shad O'Neel. „De még mindig jelentős visszahúzódás van folyamatban.” O'Neel, az USGS Alaszka Tudományos Központ gleccserkutatója évek óta figyelemmel kíséri a Columbia-gleccsert. Az 1980-as évek óta a gleccser teljes vastagságának és térfogatának több mint felét elvesztette. Első része több mint 20 kilométerre északra visszahúzódott a Columbia-öbölben, és 2011-ben ketté vált a nyugati és a fő ágra. (A gleccser 1986 óta tartó visszahúzódását a NASA Earth Observatory cikkében látható Landsat műholdképsorozat segítségével követhetjük nyomon.)

Az alábbi képek, amelyek a Landsat-8 műhold Operational Land Imager (OLI) berendezésével készültek, a gleccser helyzetét mutatják 2019. június 21-én. Az első képen színhelyes ábrázolásban látható a gleccser, míg a második kép hamis színezésű, hogy meg lehessen különböztetni a hó és a jég (világos cián) és a táj egyéb összetevői, például a nyílt víz (sötétkék) között. A növényzet zöld és a szabadon álló alapkőzet barna, míg a gleccser felszínén található sziklás törmelék pedig szürke.

Landsat-8 OLI, színhelyes kép a Columbia-gleccserről, 2019. június 21-én. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)

A fenti Landsat-8 műholdkép hamis színezésű változata. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)

A képek készítésekor a nyugati ág annyira visszahúzódott, hogy több független gleccserre osztódott. O'Neel szerint az ág a visszahúzódás határán lehet. „Még nem erősíthetem meg egy helyszíni felmérés nélkül – mondta O'Neel –, de valószínűtlennek tartom, hogy a gleccserágy jelentős része már a tengerszint alatt volna.”

Időközben a fő ág elvékonyodott és folytatta fogyását, 2019 nyarán jelentős jéghegyek szakadtak le róla és ismét felerősödött a visszahúzódása. Jelentős mennyiségű jeget veszített mind a gleccservégről, mind a felületéről, de még rengeteg helye van a visszahúzódás folytatására.

O'Neel 2019. augusztus 27-én járt a gleccsernél, amikor elkészítette ezt a képet a nyugati ágról. (Kép: NASA EO / Shad O'Neel)

A kutatók úgy vélik, hogy a fő ág végül visszahúzódhat a két ágat elválasztó Divider-hegységbe. (A hegy széle éppen a fő ág közepén látható a műholdas képek jobb felső széle mentén.) A fő ág még tovább vonulhat, ha a fjord alakja és a gleccser alatti földfelszín lehetővé teszi.

A Columbia-gleccser visszavonulásának elemzése az elejétől a végéig segítheti a kutatókat abban, hogy megértsék, milyen folyamatok zajlanak Alaszka déli részén található, az óceánig futó gleccserek visszahúzódása mögött. „Bár általában nem gondoljuk, hogy az egyes évek fontosak lesznek a gleccserek számára, a 2019-es nyár annyira anomális volt, hogy jelentős alakulást okozhat Alaszka sok gleccserén” – mondta O'Neel.

Kapcsolódó cikkek:
Meleg a Bering-szorosban
Az eltérült folyó

Kapcsolódó linkek:
Columbia-gleccser, Alaszka (NASA EO)