Az európai ERS-holdak radaros magasságmérései alapján a kutatók úgy vélik, hogy az utóbbi bő évtized során a grönlandi jégréteg tömege nőtt.
Envisat MERIS kép Grönland keleti partvidékéről (2002. május 17., ESA)
Az összefüggő grönlandi jégmező több mint 1,8 millió négyzetkilométerre terjed ki, átlagos vastagsága pedig 2,3 km. Ez a Föld második legnagyobb fagyott édesvíztartaléka. A mennyiségére jellemző, hogy ha mind elolvadna, akkor közel 7 méterrel emelné meg a világ tengereinek szintjét... Távolról sem kellenne azonban mindnek elolvadnia ahhoz, hogy máris nagy hatással legyen az észak-atlanti térség klímájára, például a Golf-áramlat gyengítése révén.
Helyszíni mérések alapján eddig nem sikerült megnyugtatóan megállapítani, hogyan is változik a grönlandi jég össztömege. A part menti részeken mindenesetre olvad és vékonyodik, amint azt az utóbbi években kimutatták. Ami a belső jégmezőt illeti, a mostani, műholdas adatokon alapuló eredmények vegyes képet mutatnak. Az 1500 méter feletti magasságban fekvő területeken összességében évi 6,4 cm-es vastagodást észleltek, míg az alacsonyabban fekvő vidékeken 2 cm-es vékonyodásra utalnak az adatok. (Ez összhangban van a korábbi mérésekkel, bár a közvetlen part közeli területeket nem is tartalmazza.) Az egész vizsgált területre vonatkozó átlagos emelkedés 5,4 cm/év. A vastagodás valószínűleg a hó formájában hulló csapadék mennyiségi növekedésének tudható be.
A grönlandi jégvastagság változása 1992 és 2003 között, az ERS-1 és ERS-2 adatai alapján. A színskála cm/év egységben. (Johannessen et al., Science, 2005. november)
A kutatók szerint azonban nincs különösebb ok az optimizmusra. A 11 éves adatsor még mindig meglehetősen rövid időt ölel fel, és semmi sem garantálja, hogy a most megfigyelt jégvastagodás egy hosszú trend része lenne, s nem csak egy periodikus változás emelkedő szakasza. Annál is inkább, mert egyes modellszámítások szerint kb. 3 fokos globális felmelegedés alatt a grönlandi jégtakaró inkább vastagszik, nagyobb hőmérséklet-emelkedésnél viszont már olvadásnak indul.
A megfigyeléseket nyilván folytatni kell. Noha az erre a célra is készített ESA-hold, a CryoSat az októberi start során megsemmisült, talán sor kerülhet a pótlására. Az esetleges CryoSat-2-ről a döntés az év vége felé várható.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az ERS-holdak radaros magasságmérő műszerei másodpercenként 1800 impulzust küldenek „lefelé”, a Föld felszínére. A visszaverődő jelek késési idejéből adódik a magasság. Az időt nanoszekundumosnál is nagyobb pontossággal mérik, a magasságmérés hibája végső soron 2 cm lehet. Az ERS-1 1991-ben indult, azóta az ESA mindig rendelkezett legalább egy, poláris pályán keringő radaros magasságmérővel. Az ERS-2 1995-ben csatlakozott, újabban (2002 óta) pedig az Envisat is működik. A hosszú időt felölelő adatsor nagyon fontos a lassabb változások kimutatásához.
Elindult a CryoSat – de nem érkezett meg...
A jégtakaró szemmel tartása az űrből
Kis műholdak Földünk és a világegyetem vizsgálatára
A grönlandi jégtakaró vastagságának változásáról (ESA)
Műholdas távérzékelési adatokból ez is megállapítható. Ausztrál kutatók az ESA Envisat holdjának méréseit használták.
