A szombat reggel saját hordozórakétával pályára állt legújabb japán távérzékelő műhold társaságában három mikroműhold is utazott. Ebben a cikkben a két japán és az ausztrál potyautast mutatjuk be.
A µ-LabSat 1 (egyes publikációkban Micro-Lab-Sat 1) egy nyolcszögletű, 68 kg-os technológiai mikroműhold, melyet a japán NASDA űrügynökség fejlesztett. Az űrkisérlet célja egy új, kisméretű, nagyjából 50 kg-os tömegű műholdak kialakítására alkalmas szervízegység (satellite bus) kipróbálása. További feladat egy új anyaműholdról leválasztó berendezés (SELENE) kipróbálása, valamint annak vizsgálata, hogy egy ilyen parányi űreszköz képes-e, és ha igen, milyen hatásfokkal ellenőrizni egy másik, komplexebb és drágább műholdat, űreszközt a keringési pályán. Kapcsolódó cikkek:
A WEOS (Whale Ecology Observation Satellite - Bálna ökológiai megfigyelő műhold) egy három szegmensből (földi-, űr- és óceáni-szegmens) álló megfigyelő hálózat űrszegmense, azaz műholdja. A mindössze 50 kg tömegű műhold antennái az óceánokban úszó bálnáktól érkező adatokat veszik a 400MHz-es frekvencián. A bálnákon kisméretű követőegységek találhatók, melyek egy parányi GPS vevőt rejtenek. (A GPS egy amerikai navigációs műholdrendszer, melynek jeleiből nagypontosságú pozíció, idő és sebesség számolható.) Amikor a cet a felszínre emelkedik a GPS-vevő meghatározza az állat pozícióját és sebességét, és azt egy 400MHz-es adó felküldi a WEOS műholdra, amely azután az összegyűjtött adatokat, idődől időre a követő központba továbbítja. A cetekre telepített eszközök energiaellátását egyébként nagyon frappánsan oldották meg, áramtermelésre ugyanis az álat körül áramló víz mozgási energiáját használják. A WEOS óceáni szegmensének egy másik nagyon fontos elemét azok az automatikus jeladók képezik, amelyek a víz nyomásáról, hőmérsékletéről, a geomágneses tér változásairól, illetve az óceánok hangjairól nyújtanak időről időre információkat a WEOS holdon keresztül.
A 11,2 millió dollár értékű, 58 kg-os FedSat Ausztrália első saját műholdja 35 évi szünet után. (A hatvanas években Ausztráliának még igen intenzív űrprogramja volt, melyet az elmúlt években sikerült ismét talpraállítani.) A műhold a tervek szerint távközlési, GPS-helymeghatározási, űrtudományi és műszaki kisérleteket végez három évre tervezett működése során. Űrtudományi kisérletében a Föld mágneses terét vizsgálja, míg távközlési kisérletében egy újszerű, nagy hatásfokú műholdas kommunikációs kisérletet végez. A fedélzeti GPS-vevővel a műhold pontos helyét kívánják meghatározni, illetve a közelmultban kifejezetten műholdak fedélzetére tervezett GPS-vevőt élesben tesztelnék. A technológiai kisérlet során egy olyan fedélzeti számítógépet tesztelnek, amely - remények szerint - egy sor jelenlegi típusnál jobban ellenáll a kozmikus sugárzásoknak, illetve a napkitöréseknek.
A hold pályára-állítását a japánok ingyenesen vállalták, cserébe a FedSat bizonyos adatihoz hozzájutnak. A műhold - az építők reményei szerint - legalább 3 évig fog működni. A FedSat egyébként éppen a társadalom széles rétegeit megmozgatandó, illetve az űrtevékenység fontosságának hangsúlyozása végett egy CD-t is magával visz. Ezen ausztrál és japán állampolgár üzenetei is találhatók.
Képünkön a H-IIA-val indított három mikroműhold látható. Balra a FedSat, jobbra a µ-LabSat 1, míg hátul középen a WEOS. A két elülső műholdon jól látszanak a kissé kidudorodó, fehér GPS-antennák.
35 éve indult Ausztrália első műholdja
Egy japán rakéta három potyautasa
Katasztrófa-figyelő és oktatási műhold került pályára
Ausztrália nem mondható űrkutatási nagyhatalomnak, hiszen nem küldött űrszondát egyik égitesthez sem, tudományos programjait főként nemzetközi együttműködésben folytatja. Az első ausztrál műhold felbocsátásának 35. évfordulója azonban mégiscsak a kontinensnyi ország űrkutatására irányítja a figyelmet.
