Egy japán rakéta három potyautasa
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe, Korszerű oktatás , Japán a világűrben - 2002.12.14 13:09.)

A szombat reggel saját hordozórakétával pályára állt legújabb japán távérzékelő műhold társaságában három mikroműhold is utazott. Ebben a cikkben a két japán és az ausztrál potyautast mutatjuk be.

A µ-LabSat 1 (egyes publikációkban Micro-Lab-Sat 1) egy nyolcszögletű, 68 kg-os technológiai mikroműhold, melyet a japán NASDA űrügynökség fejlesztett. Az űrkisérlet célja egy új, kisméretű, nagyjából 50 kg-os tömegű műholdak kialakítására alkalmas szervízegység (satellite bus) kipróbálása. További feladat egy új anyaműholdról leválasztó berendezés (SELENE) kipróbálása, valamint annak vizsgálata, hogy egy ilyen parányi űreszköz képes-e, és ha igen, milyen hatásfokkal ellenőrizni egy másik, komplexebb és drágább műholdat, űreszközt a keringési pályán.

A WEOS (Whale Ecology Observation Satellite - Bálna ökológiai megfigyelő műhold) egy három szegmensből (földi-, űr- és óceáni-szegmens) álló megfigyelő hálózat űrszegmense, azaz műholdja. A mindössze 50 kg tömegű műhold antennái az óceánokban úszó bálnáktól érkező adatokat veszik a 400MHz-es frekvencián. A bálnákon kisméretű követőegységek találhatók, melyek egy parányi GPS vevőt rejtenek. (A GPS egy amerikai navigációs műholdrendszer, melynek jeleiből nagypontosságú pozíció, idő és sebesség számolható.) Amikor a cet a felszínre emelkedik a GPS-vevő meghatározza az állat pozícióját és sebességét, és azt egy 400MHz-es adó felküldi a WEOS műholdra, amely azután az összegyűjtött adatokat, idődől időre a követő központba továbbítja. A cetekre telepített eszközök energiaellátását egyébként nagyon frappánsan oldották meg, áramtermelésre ugyanis az álat körül áramló víz mozgási energiáját használják. A WEOS óceáni szegmensének egy másik nagyon fontos elemét azok az automatikus jeladók képezik, amelyek a víz nyomásáról, hőmérsékletéről, a geomágneses tér változásairól, illetve az óceánok hangjairól nyújtanak időről időre információkat a WEOS holdon keresztül.

A 11,2 millió dollár értékű, 58 kg-os FedSat Ausztrália első saját műholdja 35 évi szünet után. (A hatvanas években Ausztráliának még igen intenzív űrprogramja volt, melyet az elmúlt években sikerült ismét talpraállítani.) A műhold a tervek szerint távközlési, GPS-helymeghatározási, űrtudományi és műszaki kisérleteket végez három évre tervezett működése során. Űrtudományi kisérletében a Föld mágneses terét vizsgálja, míg távközlési kisérletében egy újszerű, nagy hatásfokú műholdas kommunikációs kisérletet végez. A fedélzeti GPS-vevővel a műhold pontos helyét kívánják meghatározni, illetve a közelmultban kifejezetten műholdak fedélzetére tervezett GPS-vevőt élesben tesztelnék. A technológiai kisérlet során egy olyan fedélzeti számítógépet tesztelnek, amely - remények szerint - egy sor jelenlegi típusnál jobban ellenáll a kozmikus sugárzásoknak, illetve a napkitöréseknek.
A hold pályára-állítását a japánok ingyenesen vállalták, cserébe a FedSat bizonyos adatihoz hozzájutnak. A műhold - az építők reményei szerint - legalább 3 évig fog működni. A FedSat egyébként éppen a társadalom széles rétegeit megmozgatandó, illetve az űrtevékenység fontosságának hangsúlyozása végett egy CD-t is magával visz. Ezen ausztrál és japán állampolgár üzenetei is találhatók.

Képünkön a H-IIA-val indított három mikroműhold látható. Balra a FedSat, jobbra a µ-LabSat 1, míg hátul középen a WEOS. A két elülső műholdon jól látszanak a kissé kidudorodó, fehér GPS-antennák.