Columbia és Sas. A küldetés hátrahagyott technológiáiról ír Magyari Levéd, aki a MANT idei diákpályázatán az Űrvilág különdíját kapta.
A Columbia (CSM). A Columbia két részből állt. Egy parancsnoki modulból, amiben az űrhajósok éltek és irányították a hajót, illetve egy műszaki modulból. Ott volt például az oxigén a légzéshez, az áramforrás és az üzemanyag. Ezek a modulok összesen 11 méter hosszúak voltak. A visszatérés során ez a két rész szétvált. A műszaki modul egyszerűen csak elégett a légkörben, míg a parancsnoki modulban lévő legénységet a hőpajzs megvédte. Ők ezek után az ejtőernyőkkel finoman leszálltak a tengerre. Itt az U.S.S. Hornet hajó később összeszedte őket. Jelenleg a parancsnoki modul az amerikai Smithsonian Nemzeti Repülési és Űrrepülési Múzeumban található, Washingtonban.
Edwin Aldrin kimászik a Sasból. (Kép: NASA)
A Sas (LM). A legendás űrhajó, amely leszállította az első embereket a Holdra, szintén két részből állt, egy fel- és egy leszállóegységből. Az eszköz egy darabban szállt le a Holdra a hajtóműveivel. A felszállóegységben pedig a legénység ült és irányította a járművet. A holdséta végeztével a felszállóegység Hold körüli pályára állt és dokkolt a Columbiával. A nehéz, és a leszállás után feleslegessé vált leszállóegység azóta is a Hold felszínén van. Megtalálták és képek bizonyítják ottlétét sok évvel a holdraszállás után.
A Sas felszálló egysége már az űrben. (Kép: NASA)
A Lunar Reconnaissance Orbiter által készített kép az Apollo-11 leszállási helyszínéről. (Kép: NASA / GSFC / Arizona State University)
A dokkolás után Edwin Aldrin és Neil Armstrong átszálltak Michael Collinshoz a Columbiára. Ezután a felszállóegység feleslegessé vált és eltérítették. Ismeretlen helyen és ismeretlen időben a Hold felszínébe csapódott.
Az Apollo-15 CSM-je (Command and Service Module). (Kép: NASA)
A mentőrakéta. A mentőrakétának egy egyszerű, de fontos feladata volt: az űrhajósok esetleges megmentése, ha netán valami félremenne a felbocsátás során, úgy, hogy elválasztja a parancsnoki modult a rakétától. Szerencsére erre nem kellett sort keríteni, viszont egyszer mégiscsak beindították. Akkor, amikor már feleslegessé vált. Ez valamikor még a második fokozat működése során történt meg és ismeretlen helyen és ismeretlen időben a tengerbe csapódott. Érdekesség, hogy olyan 10 méter hosszú volt. Illetve ez is két részből állt. Egy úgynevezett LES-ből (Launch Escape Subsystem; ez maga a mentőrakéta volt) és egy BPC-ből (Boost Protective Cover; ez védte a kapszulát a mentőrakéta tűzcsóváitól).
A mentőrakéta. (Kép: NASA)
Magyari Levéd
(A sorozat következő, befejező részében a holdsétáról, a műszerekről és a visszatérésről lesz szó.) Kapcsolódó cikkek:
„A Sas leszállt”: 35 éve repült az Apollo-11 (1. rész)
„A Sas leszállt”: 35 éve repült az Apollo-11 (2. rész)
„Kis lépés ez egy embernek…”: 35 éve repült az Apollo-11 (3. rész)
„Kis lépés ez egy embernek…”: 35 éve repült az Apollo-11 (befejező rész)
Az Apollo-11 hagyatéka (1. rész)
Az Apollo-11 hagyatéka (2. rész)
Az Apollo-11 hagyatéka (4. rész)
A Saturn-V rakéta. A küldetés hátrahagyott technológiáiról ír Magyari Levéd, aki a MANT idei diákpályázatán az Űrvilág különdíját kapta.
