Miután az Apollo-11 leendő utasai megismerkedtek a különféle vészeljárásokkal, ideje volt felkészülni a holdsétára és a kutatási programokra is.
A holdséta gyakorlása A holdi gyakorlások másik területét a leendő holdi műszerekkel való foglalatosság jelentette. Ugyan a kezdeti időkben alig foglalkoztak a mérnökök azzal, mi lesz a leszállás után, a fő hardver (az űrhajók és a hordozóeszköz) kifejlesztése után a holdfelszíni tevékenység rekvizitumai kerültek előtérbe. Számos mérnivaló ígérkezett a Holdon, amihez tucatnyi műszer kidolgozásába kezdett a NASA. A súlylimit és a biztonsági szempontok azonban az első leszállásnál még megálljt parancsoltak. Armstrongék igen szegényes műszerkészlettel kezdhettek gyakorolni. Mindössze négy eszközt terveztek EASEP (Early Apollo Surface Equipment Package – Korai Apollo Holdfelszíni Eszközkészlet) néven feljuttatni. Ezek közül a legegyszerűbb a napszélmérő fólia volt, amely a holdfelszínt akadálytalanul elérő napszél részecskéinek befogására készült. E műszer egy széles fóliacsík volt, melyet a holdkomp mellett egy rúdról tekertek le a felszínig és máris biztosítva volt a működése. A másik műszer egy hasonlóan passzív műszer lett, a lézertükör. Ezt csak le kellett fektetni a porba úgy, hogy a Föld felé nézzen. Az űrhajósok távozása után a Földről lézersugarakkal pásztázták a leszállási térséget, amelyet a tükör – kialakítása révén – mindig a forrás irányába vert vissza. A visszaverődés idejének mérésével a tudósok nagyjából néhány centiméter pontossággal képesek meghatározni a Föld-Hold távolságot. Egy másik egyszerű szerkezet volt a pordetektor, mely a regolitnak nevezett holdpor viselkedését tanulmányozta. A legkomolyabb műszer egy rengésérzékelő volt. Ez is passzív műszer volt: türelmesen feküdt a felszínen és várta, hogy egy meteorbecsapódás nyomán keletkező rengést regisztrálhassa. Az előzőekhez képest ehhez már energia is kellett, melyet kis napelemtáblákkal biztosítottak a tervezők. Ezen kívül számos eszközt csomagoltak még be a holdkompba, amelyekkel a mintavételt segíthették. A legfontosabb tudományos feladat a Hold geológiai összetételének és fejlődéstörténetének összeállítása volt, amihez a legkézenfekvőbb megoldás különböző kőzetek hazahozatala volt. Geológiai tréning Texasban A gyakorlás ideje letelt, és ez alatt az idő alatt lezajlott az Apollo-9 és Apollo-10 repülés is, melyek mindketten bebizonyították, hogy a rendszer érett a holdraszállásra. Armstrongnak, Aldrinnak és Collinsnak nem maradt más hátra, mint végre megpróbálkozni a minden repülő ember vágyának számító holdi leszállással. Folytatjuk... Kapcsolódó cikkek:
„A Sas leszállt”: 35 éve repült az Apollo-11 (1. rész)
„Kis lépés ez egy embernek…”: 35 éve repült az Apollo-11 (3. rész)
„Kis lépés ez egy embernek…”: 35 éve repült az Apollo-11 (befejező rész)
Mindössze négy „bemelegítő repülés” kellett csak az Apollo programnak ahhoz, hogy a néhai Kennedy elnök szabta határidőt teljesítve Amerika megpróbálkozzon a kor legbátrabb műszaki kísérletével, a holdraszállással.
