Az amerikai-francia óceánkutató műhold befejezte aktív pályafutását. A tengerfelszín magasságát utódja, a Jason-2 méri tovább.
A néhány centiméter pontos radaros magasságmérővel (altiméterrel) nyert adatok igen fontosak az időjárás előrejelzése, az óceáni áramlások követése, a klíma alakulásának kutatása szempontjából. Az amerikai és francia együttműködésben készült altiméteres holdak sikeres sorozatát még a TOPEX/Poseidon nyitotta meg, amely 1992-től 2006-ig gyűjtötte az adatokat. A 2001 decemberében indított Jason-1-nek több éven át lehetősége volt együtt dolgozni elődjével, ami az adatsorok kalibrációja, folytonosságának fenntartása szempontjából is fontos. Ugyanez a helyzet a Jason-2-vel, amely 2008 óta kering a Föld körül, jelenleg is rendben működik. Sőt ha minden jól megy, a legújabb példány, a Jason-3 2015 elején állhat pályára, biztosítva a méréssorozat továbbvitelét.
A Jason-1 aktív időszaka alatt több mint 53 500 alkalommal kerülte meg a Földet. (Fantáziakép: NASA)
Az eredetileg 3-5 év közötti élettartamra szánt Jason-1 vesztét 11 és fél év után végül az okozta, hogy a fedélzeti adatátjátszó berendezései közül az utolsó is felmondta a szolgálatot. A műhold egy adott terület fölé 10 naponként visszatérve rendszeresen mérte a tengervíz szintjét, a szél sebességét és a hullámok magasságát. Bolygónk jégmentes óceánfelszínének 95%-át megfigyelés alatt tudta tartani. A felbocsátása óta eltelt bő egy évtized során a Jason-1 közel 4 cm-es globális átlagos vízszintemelkedést tapasztalt, amit a klímaváltozással hoznak összefüggésbe.
A Jason-1 is jelentősen hozzájárult ehhez a 20 éves műholdas adatsorhoz, amely az évszakos hatásoktól megtisztítva mutatja a közepes tengerszint globális változásának trendjét. (Kép: University of Colorado)
Tavaly elővigyázatosságból az űreszközt már végleges, ún. „temetői” pályára manőverezték, hajtóanyagát pedig mind elhasználták, hogy így csökkentsék minimálisra az ütközésének és feldarabolódásának – vagyis egy űrszemétfelhő keletkezésének – a kockázatát. Működésnek az utolsó bő egy évében az óceánok fölötti gravitációs erőtér felmérésére használták a Jason-1-et. Ennek nyomán is érdekes felfedezéseket tettek az óceánfenék mélységével, az óceáni hátságokkal kapcsolatban. A műhold adatlesugárzása június 21-én szakadt meg. (A másik fedélzeti jeladó 2005 szeptembere óta nem működött.) Az inaktív űreszköznek még minimum ezer éve van hátra addig, hogy olyan alacsony pályára jusson, ami után megsemmisül a sűrű légkörben.
A Jason-1 alig volt idősebb az Űrvilágnál. Már a hírportálunkon megjelent 2. számú cikkben is szerepelt a neve. A lap aljáról olyan régebbi cikkeinkhez juthatnak el, amelyekben a radaros altiméteres műholdak működéséről, eredményeiről írtunk. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
TOPEX/Poseidon: Tíz éve bolygónk megismerésének szolgálatában
A délkelet-ázsiai szökőár műholdas megfigyelései
13 sikeres év után leállították a TOPEX/Poseidont
Új óceánkutató műhold indul júniusban
Elindult a Jason-2
A tengerszint változásai
Cunami-előrejelzés valós időben
Proteus: 20 év a Föld körül
Egyre jobb a 20 éves DORIS
Tíz év a klímakutatás szolgálatában: Jason-1
A Jason-1 befejezte működését (NASA)
A kanadai műanyag bankók sorozatában az új ötdolláros címleten az ország egyik büszkesége, a Nemzetközi Űrállomásra szerelt robotkar látható.
