A francia-amerikai óceánmegfigyelő műhold segítségével közel két évtizedes folyamatos mérési sorozat áll rendelkezésre az óceánok felszínéről.
A hosszú időn át folytonosan végzett mérések nagy értéket képviselnek. Az óceánok ugyanis alapvető szerepet játszanak a földi éghajlat alakításában. Márpedig ha a klíma hosszú távú változásaira vagyunk kíváncsiak, sokáig kell az adatokat is gyűjtenünk. Az óceánok bolygónk felszínének 70%-át borítják, bennük található a Föld folyékony vízkészletének 96%-a. A globális klímaváltozás egyik biztos jele a közepes tengerszint emelkedése. A vízfelszín hőmérsékletére, a szél erősségére, a hullámok magasságára, az áramlásokra vonatkozó műholdas mérések alapján mostanra közel valós idejű globális óceáni előrejelzések adhatók. Vizsgálják például a Golf-áramlatot, vagy az El Niño-jelenséget, és ezek kapcsolatát az éghajlattal.
A Jason-1 működési elvének vázlata. A tengerfelszín mindenkori távolságát a felette elhaladó műholdról radaros berendezéssel mérik. A víz pontos magasságának meghatározásához szükség van a műhold helyzetének ismeretére. Ezt három precíz űrgeodéziai módszerrel – GPS-es műholdas helymeghatározással, földi rádiós DORIS jeladókkal végzett helymeghatározással és lézeres távméréssel – valósítják meg. (Kép: NASA / JPL)
A Jason-1 a CNES Proteus műholdplatformjára épült. Fő műszere a Poseidon-2 nevű altiméter (radaros magasságmérő). 2008 óta már utódja, a Jason-2 is pályán van. A Jason-1 most duplázta meg az eredetileg 5 évesre tervezett működési élettartamát. Lassan azonban lejár az ideje. Mivel 1340 km magasságban kering, nem oldható meg, hogy a sűrű légkörbe vezessék és ott megsemmisüljön. Ehelyett hamarosan néhány kilométerrel alacsonyabb pályára irányítják, hogy ne zavarja az utána következő űreszközök működését. 2014-ben várhatóan megérkezik ugyanis a Jason-3 is.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A látszólagos ellentmondás a 10 év és a két évtized között azért van, mert bár a Jason-1 valóban épp 10 éve, 2001. december 7-én startolt Kaliforniából egy Delta-2 rakétával, az 1992-ben indított TOPEX/Poseidon méréseit folytatta. A két műhold egy ideig egyszerre működött, így sikerült a Jason-1 méréseit kalibrálni az elődje által nyert adatok segítségével. A Jason-1 a francia (CNES) és amerikai (NASA) űrügynökségek közös fejlesztése volt.
TOPEX/Poseidon: Tíz éve bolygónk megismerésének szolgálatában
13 sikeres év után leállították a TOPEX/Poseidont
Új óceánkutató műhold indul júniusban
Elindult a Jason-2
A tengerszint változásai
Proteus: 20 év a Föld körül
Egyre jobb a 20 éves DORIS
Tíz éve indult a Jason-1 (CNES)
Jason-1 honlap (NASA JPL)
Több évtizedes műholdas méréssorozatok azt mutatják, hogy bolygónk kívülről több hőenergiát kap, mint amennyit kisugároz a világűrbe.
