Tizenhárom évi működés és 62 000 Földünk körüli keringés után az amerikai és francia üzemeltetők közös döntésének megfelelően leállították minden idők egyik legsikeresebb oceanológiai műholdját.
Ahhoz képest pedig, hogy a holdat öt éves működésre tervezték, remekül helytállt, hisz 13 évig működött, mialatt adatait 54 ország 600 kutatója használta, és mérései 2100 tudományos publikációhoz (!) nyújtottak hátteret. Eredményeiről mi is többször beszámoltunk (a linkeket lásd a cikk végén), úgyhogy most minden idők leghosszabb ideig működő radar-műholdjának csak két jelentősebb eredményét említenénk meg.
A tengerfelszín magassága tulajdonképpen igen plasztikus rajzolata a tengerben felhalmozódott melegebb víztömegeknek. Természetesen ilyen hihetetlen méretű extra-hőmennyiségnek óriási hatása van/lesz a Föld klímájára, ezért nyomon követése igen fontos, enélkül ugyanis lehetetlen a nagyléptékű, globális időjárás előrejelzés.
A képen jól látszik, hogy az itt vörössel megjelenített víztömeg hogyan áll össze a Csendes-óceánban. 2001 májusa óta például több hasonló meleghullám indult el keleti irányba, melyek mintegy két hónap alatt keresztezték a Csendes-óceán egyenlítői térségét. Egy különösen nagy "meleg víztömeg" például 2002 februárjában érte el Dél-Amerika partjait, 2 fokkal megemelve ott a vízhőmérsékletet, és kiváltva a NOAA (amerikai oceanológiai és légköri hivatal) El Nino-riasztását. A képen látható meleg víztömeg 2002 júniusban indult útjára és akkor publikációnk alatt is (napi 215 km-es sebességgel) közeledett Dél-Amerika partvonalához!
A 2004. december 26-i, az Indiai-óceán térségében bekövetkezett tenger alatti földrengés nyomán keletkezett szökőárnak (igaz csak véletlen) tanúja volt a TOPEX/Poseidon mesterséges hold is.
A pusztító szökőár – ahogy mindannyian emlékszünk még rá – rengeteg emberéletet követelt és nagy károkat okozott az Indonéziához tartozó Szumátra szigetén, Srí Lanka, India partvidékén, és más, az Indiai-óceán partjainál fekvő országokban.
A francia és amerikai űrhivatalok (a CNES és a NASA) közös programja keretében üzemelő Jason-1 és TOPEX/Poseidon magasságmérő mesterséges holdak „párban” keringenek a Föld körül, egy perc különbséggel követve egymást ugyanazon a pályán. Naponta 13-szor kerülik meg bolygónkat. A véletlennek köszönhetően a Jason-1 és a Topex/Poseidon épp a földrengés kipattanását követő 2 órán belül haladt el a térség felett. A tengerfelszín magasságának a változását, a rengés keltette hullámokat így sikerült a nyílt óceánon megfigyelniük! Egy 400-500 km-es térségben a vízfelszín 50 cm-rel megemelkedett, amelyet egy második, 40 cm magas hullám követett.
A TOPEX/Poseidon által megkezdett úton persze más műholdak is száguldanak (elnézést a kisebb képzavarért). Három évig repült például kötelékben a TOPEX/Poseidon a Jasonnal, melyet közvetlen utódjának tekinthetünk. A Jasont pedig majd az Ocean Surface Topography Mission (lent) követi 2008-ban.
Frey Sándor - Szentpéteri László Kapcsolódó cikkek:
Az 1992. augusztus 10-én indított műholdnak (jobbra) 2005 októberében meghibásodott az egyik olyan berendezése, mely a megfelelő térbeli tájolást biztosította. Több hónapi vizsgálat után a szakemberek arra az eredményre jutottak, hogy a hiba nem javítható, így a műholdat kikapcsolták. Az eredetileg öt éves élettartamra tervezett műhold 1336 km magas keringési pályáján marad, hisz az egy olyan ritkán használt pálya, hogy ott más űreszközökre nem jelent veszélyt.
A balra lévő ábránknak 2002. augusztusában például a következő címet adtuk: "a következő El Ninóra várva". A képen a TOPEX/Poseidon tengerfelszín magassági adataiból szerkesztett térkép látható, egy augusztus 7-én véget ért, tíznapos adatgyűjtési ciklusnak köszönhetően.
A délkelet-ázsiai szökőár műholdas megfigyelései
Modern számítógépes múzeumi látványosság
Növekszik Földünk lapultsága?
TOPEX/Poseidon: Tíz éve bolygónk megismerésének szolgálatában
2006. január 1-jétől az Egyesült Királyságtól az osztrák kormány veszi át az EU-elnökséget.
