Művészi tengerrajzok

Az árapály, a tengeráramlások és az emberi tevékenység együttes hatására festői szépségű minták alakulnak ki Kínában a Lejcsou-félsziget körül.

A különös formák a NASA Landsat–8 műholdjának OLI műszerével (Operational Land Imager) 2021. január 1-jén készített felvételén tűnnek elő. Ehhez azonban szükség volt a NASA óceánbiológiai munkacsoportjához tartozó Norman Kuring munkájára is, aki különböző színszűrőket alkalmazva csalogatta elő a képek finom, de valóságos, csak éppen a nyers felvételen láthatatlanul maradó, szemet gyönyörködtető részleteit.

Az első képen a teljes Lejcsou-félsziget (Leizhou) látható, a további képeken pedig az itt bejelölt részletek kinagyítva. A félszigettől nyugatra a Tonkin-öböl terül el, ennek túlsó partján Vietnam lenne látható. A félsziget déli részén húzódik a kínai szárazföldet a Hajnan-szigettől elválasztó Hajnan-szoros, a sziget egyik apró kiszögellése a kép jobb alsó sarkában látható. Maga a sziget jól ismert olvasóink számára, hiszen ezen helyezkedik el a híreinkben gyakran szereplő Vencsang (Wenchang) űrközpont. A félsziget keleti oldalán a Dél-kínai-tenger terül el, a félsziget Kína Kanton (Kuangtung) tartományának keleti részén annak legdélebbi nyúlványa. A félsziget partvonalának teljes hossza meghaladja az 1500 kilométert, számos öböl, kikötő és tölcsértorkolat tagolja.

Kína legdélebbi részén, a Tonkin-öböl és a Dél-kínai-tenger között terül el a Lejcsou-félsziget, amely a Landsat–8 OLI műszerével 2021. január 1-jén készült képen látható. A tenger színeit a NASA óceánbiológiai csoportjának munkatársa különleges szűrők alkalmazásával jelenítette meg. Az alsó három kép az első képen jelölt részleteket mutatja kinagyítva. (Kép: NASA Earth Observatory, NASA képek: Norman Kuring / NASA's Ocean Color Web, Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A félsziget nyugati oldalán lévő két, a kinagyított részleteken látható öbölben a geometriai mintázat különböző akvakultúrák jele. A térség különösen híres osztrigatelepeiről ás a kiváló minőségű „Nanzhu” igazgyöngyök tenyésztéséről. Az elmúlt évtizedekben a folyók hordalékának növekedése, a szűkös helyért folyó verseny és több természeti katasztrófa veszélybe sodorta a tenyésztést, de a legújabb hírek szerint a gyöngytenyésztés ismét fejlődőben van. Emellett elterjedt a rák- és haltenyésztés is.

A Kínai Tudományos Akadémia Oceanológiai Intézetének munkatársa szerint a tengervíz változatos színét a lebegő üledék és a fitoplankton nagy koncentrációja okozhatja, utóbbi a térség ökológiai viszonyainak és a vizek eutrofizációjának a következménye. A fitoplankton különösen nagy mennyiségben van jelen a halászok eszközei környékén. Kínának ezen a részén elterjedt tradicionális halászati módszer, hogy két leszúrt cölöp között feszítik ki a több tíz méter hosszú hálót. A kínai oceanográfus véleménye szerint a Liusa-öbölben (Liusha) látható párhuzamos vonalakat a halászat céljára leszórt cölöpök körül kialakuló áramlás hozhatja létre.

A szabályos vonalakkal ellentétben az íves formákat a természet hozza létre. A tengeráramlatok és az árapály hatására keverednek a látványos alakzatokat létrehozó módon a különböző színű víztömegek. Különösen látványos formák alakulnak ki a félsziget keleti partján, a Lejcsou-öbölben, ahol az öblöt északról határoló, nagyobb Tunghaj-sziget (Donghai), valamint az öböl bejáratánál látható, kisebb Nancsou-sziget is befolyásolja az áramlást. A színek gazdagságát fokozza, hogy egészen idáig eljut a Gyöngy-folyó és mellékfolyóinak hordalékban gazdag vize, noha a Gyöngy-folyó Honkongnál, a Lejcsou-félszigettől mintegy 400 km-re északkeletre ömlik a Dél-kínai-tengerbe.

Kapcsolódó cikkek:
Algavirágzás délen
Nyílt nap – zárt kapuk mögött
„Víz-festmény”
Az óceánok színváltozása
Algavirágzás az Arab-tengeren
Algák háborúja
Késő tavaszi algaörvények az óceánban

Kapcsolódó linkek:
Minták a tengervízben a Lejcsou-félsziget körül (NASA Earth Observatory)