Burjánzik a fitoplankton a nyári Barents-tenger felszíni vizeiben.
A Skandináviától és Oroszországtól északra fekvő sarkvidéki vizeken a nyári felmelegedés hatására – mint minden évben ilyentájt – szaporodásnak indultak a mikroszkopikus méretű, a növényekhez hasonlóan fotoszintézist végző élőlények. A tengeri fitoplankton „virágzása” általában hálás témája a műholdképeknek. Az alábbi, a valós színeket visszaadó kép különösen szép példány. A NASA Aqua földmegfigyelő holdjának MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készítették, 2014. július 10-én. A norvég és orosz partoktól északra, a kép közepétől balra zöldes színben örvénylik a fitoplanktonban dús tenger. A kép jobb oldalán viszont inkább szürkésfehérek, tejszerűek az alakzatok. (A jobb felső sarokban felhőzet borítja a tájat.) A fitoplankton a tengeri tápláléklánc egyik alapja, és a fotoszintézis révén a légkör szén-dioxid-tartalmának csökkentésében, az oxigén termelésében is fontos szerepet játszik.
(Kép: NASA EO / Norman Kuring)
Csupán a műholdfelvételek alapján, közvetlenül a tengervízből vett minta nélkül lehetetlen megmondani, hogy pontosan milyen fajok alkotják a fitoplanktont. A korábbi vizsgálatok alapján mégis sejthető, hogy a zöldes színűek magas klorofilltartalmú kovamoszatok, a fehéresek pedig egy kalcium-karbonátot tartalmazó típus képviselői. Az előbbiek a tavaszi és kora nyári időszakra jellemzők a Barents-tengeren, az utóbbiak inkább júliustól veszik át a „hatalmat”. A fenti műholdképp épp ennek a folyamatnak a közepét mutatja. Alább pedig egy három héttel később, augusztus 3-án készített felvétel – ezúttal a NASA Terra holdján repülő MODIS műszer műve – már a fehér fitoplankton (coccolithophore) teljes eluralkodásáról tanúskodik.
(Kép: NASA EO / Norman Kuring)
Mindkét bemutatott műholdkép különleges abból a szempontból, hogy szerencsés időpontban készült. Nyáron ugyanis a Barents-tengert az idő 80%-ában felhők takarják el az optikai távérzékelő műholdak kamerái elől. Az ábrázolt területen, közvetlenül a Skandináv-félsziget északi csúcsa környezetében több tengeráramlat találkozik, és az erős szél is segíti a víz keveredését, a mélyből a fitoplankton számára táplálékot jelentő anyagok feljutását. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az óceán „virágzása”
Megfestett áramlatok a Norvég-tengeren - Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Globális tengeri színtérkép
A szén körforgása az űrből
Vizesnyolcas
Késő tavaszi algaörvények az óceánban
Az óceáni növényzet egészsége
Algavirágzás a Barents-tengeren (NASA EO)
Sir Wilfred Thesiger után most a Sentinel-1A is felfedezi a Rub’ al Khali (Rub al-háli) sivatag dűnéit, de nem teveháton és nem datolyaevés közben.
