Már folyik a munka a NASA és az Amerikai Légierő DebriSat műholdján, amit pályára sem állítanak, inkább darabokra törik a laboratóriumban.
A DebriSat egy 50 kg tömegű űreszköz lesz – legalábbis majdnem minden tulajdonsága megfelel majd ennek a leírásnak, kivéve, hogy sosem kerül majd a világűrbe. Az alkatrészei, a megépítéséhez felhasznált anyagok, az eljárások és tesztek mind olyanok lesznek, mint egy valódi mesterséges hold esetében. Egyedül a fedélzeti szoftver fejlesztése, no meg a pályára állítás felesleges. Készítői egy modern, alacsony pályás műholdat szeretnének modellezni vele. Ha megépül a DebriSat, akkor egy földi laboratóriumban, egy nagy sebességű ütközésben darabokra törik.
Ilyen lesz a DebriSat, az űrszemétképződést modellező műholdutánzat. (Kép: Mark Werremeyer / University of Florida Space Systems Group)
A kísérlet célja, hogy a lehető legpontosabban megállapítsák, milyen nagyságú, fizikai tulajdonságú törmelékdarabok keletkeznek az ütközés következtében. A szó szoros értelmében aprólékos munkától – az akár 2 mm-es darabkák összegyűjtésétől és elemzésétől – azt remélik, hogy pontosítani tudják a műholdak feldarabolódására vonatkozó modelleket. A jövőben ugyanis az egyre zsúfoltabb Föld körüli térségben, az alacsony (náhány száz vagy ezer km-es magasságú) pályák környezetében várhatóan az ütközések nyomán keletkezik a legtöbb törmelék. A megbízható kockázatelemző modellek számára fontos tudni, hogy milyen az ütközés nyomán látrejött darabkák méret szerinti eloszlása, felületük és tömegük aránya, alakja, anyagi összetétele. Ilyen mérésekre a helyszínen, a Föld körüli pályán már nincs lehetőség. Az érzékeny működő űreszközökben akár 1 mm-es nagyságú törmelékdarabbal való nagy sebességű ütközés is jelentős kárt tehet. Földi eszközökkel, például radarokkal azonban csak kb. 10 cm-es vagy annál nagyobb űrszemét-összetevőket tudnak követni. A kisebb törmelék tulajdonságairól csak laboratóriumi kísérletekkel tudhatnak meg többet.
A DebriSat megtervezéséhez széles körben összegyűjtötték az utóbbi 15 évben alacsony Föld körüli pályára került műholdak műszaki paramétereit, az építésükhöz alkalmazott anyagokat. Így szeretnék elérni, hogy minél élethűbb legyen a kísérlet. Legutóbb komolyan még 1992-ben foglalkoztak a problémával, akkor az amerikai hadsereg és az űrhivatal egy az 1960-as években épített, de soha fel nem bocsátott Transit rádiónavigációs műholdat tört össze. Azóta viszont már új technológiákat és anyagokat használnak az űreszközök gyártásához, így az akkori modell már nem feltétlenül állja meg a helyét. A DebriSat töréstesztjére várhatóan 2014 elején kerül majd sor. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Közel 400 amerikai vészjelzés
Lézerrel az űrszemét ellen
Le az űrszeméttel!
Példátlan műholdütközés
Hogyan takaríthatnánk az űrben?
Kis darab - nagy veszély
A klímaváltozás és az űrszemét
Műholdtörés a tudomány nevében (Space.com)
Az őslénykutatók munkáját hatékonyabbá teheti, ha „megtanítják” az űrfelvételeket feldolgozó számítógépes programot arra, hogy hol érdemes keresni a gazdag új lelőhelyeket.
