A GAP helye az idén májusban indított napvitorláson.
Az IKAROS műszerével elsőként 2010. július 7-én észleltek gammakitörést. A polarizált sugárzás detektálása a gammakitörésekből segíthet megérteni a még ma is rejtélyes, rövid ideig hatalmas energia felszabadulásával járó égi jelenségek működését, a sugárzás mechanizmusát, a mágneses tér szerepét. A gammavillanások a jelenlegi modelljeink szerint vagy hatalmas tömegű csillagok gravitációs összeomlásakor, vagy neutroncsillagok és/vagy fekete lyukak összeolvadásakor keletkeznek. A gammatartományban feltűnő villanások – valamint rövid utófénylésük más hullámsávokban – a világegyetem legtávolabbi részeiből is észlelhetők.
A GAP által detektált első gammakitörés, nem sokkal a műszer kezdeti kalibrációinak befejezése után. (Képek: JAXA)
A kitörésekből érkező gammasugárzás polarizációját eddig még sosem sikerült megmérni. Egyelőre most sem, mivel a jelek ehhez kedvezőtlen irányból érkeztek. A GAP ugyanis – az űrszondán elfoglalt helyzetéből adódóan – elsősorban olyan kitörésekre érzékeny, amelyek a napvitorlás hátsó oldala felől érkeznek. Mivel a kitörések az égen nagyjából egyenlő valószínűséggel következnek be bármely irányban, az összes gammavilanás kb. 20%-a jön majd olyan irányból, ami lehetővé teszi a tervezett polarizációs vizsgálatokat.
Frey Sándor
