Ázsiai mozaik – 2023. július (1. rész)

Sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, mégis érdekesek. Ezúttal űrhajósokról és járműveikről lesz szó.

Tovább csúszik a soron következő ázsiai űrhajós startja. Májusi mozaikunkban még azt írtuk, hogy Furukava Szatosi (Satoshi Furukawa, 59) augusztus 17-én, a Crew-7 személyzet tagjaként, egy-egy amerikai, dán és orosz űrhajós társaságában indulhat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), fél éves űrrepülésre. A második űrrepülését teljesítő japán asztronauta űrrepülése viszont a jelenlegi elképzelések szerint csak augusztus 21-én 09:23 UTC-kor indulhat, amikor egy Falcon-9-es rakéta orrán fog felemelkedni az a Crew Dragon űrhajó (Endurance), mellyel korábban (többek között) már egy másik japán űrhajós, Vakata Koicsi (Koichi Wakata, a Crew-5 küldetésben) is repült. Furukavát májusi mozaikunkban röviden már bemutattuk.

A 2024 tavaszán sorra kerülő Axiom-3 (Ax-3) űrrepülés keretében, egy Crew Dragon űrhajó fedélzetén juthat Föld körüli pályára az első török űrhajós. A teljes út mintegy 14 napos lesz, és az eurázsiai ország első asztronautája egy sor török kísérletet fog elvégezni az ISS-en. A repülés parancsnoka Michael López-Alegría (amerikai/spanyol, Axiom), pilótája Walter Villadei (olasz, Axiom és Olasz Védelmi Minisztérium), az első küldetésspecialista (MS1) Alper Gezeravci (török, Török Űrügynökség), míg az MS2 Marcus Wandt (svéd, Svéd Űrügynökség és Európai Űrügynökség) lesz. (A repülés európai vonatkozásairól e havi európai hírmozaikunk első és második részében is tettünk említést.)

A fenti képen (középen Erdoğan török elnökkel) látható Alper Gezeravci (44 éves, balra) hazája légierejének F-16-os pilótája. A Török Légierő Akadémián harcászati pilóta vizsgát tett, míg az Egyesült Államok Légierejének Műszaki Intézetében MSc fokozatot szerzett operációkutatásból. Tartaléka Tuva Cihangir Atasever (31, jobbra), a Rocketsan nevű, rakétafegyvereket gyártó török vállalat rendszermérnöke, aki kozmikus rakétákkal foglalkozik. Előbb az ankarai Bilkent Egyetemen, majd a Kaliforniai Egyetemen (Irvine) tanult. Ez utóbbin elektronikai MSc fokozatot szerzett.

Úgy tűnik, szépen haladnak az indiai Gaganyaan űrhajó repüléséhez szükséges lépések. Július folyamán például három sikeres Phase-2 hot fire tesztet teljesített a szervizmodul (műszaki-hajtóműegység, SMPS) rakétarendszere a Mahendragiriben található ISRO Propulsion Complex-ben. Július 19-én az öt folyékony hajtóanyaggal működő apogeum motor (LAM) 440N, míg a tizenhat kis kormányhajtómű (RCS) 100 N tolóerővel dolgozott 250 másodpercen keresztül. Alapvetően tehát egy fárasztási tesztről volt szó, hisz valamennyi hajtómű maximális teljesítménnyel működött több mint 4 percen keresztül. A második és harmadik hot fire tesztre július 26-án került sor. A második teszt 723,6 másodpercig tartott, tolóerő-változásokkal és ki-bekapcsolásokkal, szimulálva ezzel az űrhajó átmeneti pályára juttatását és finom térbeli beállítását. A harmadik égetés 350 másodperces volt, ebben a végső körpálya elérését és beállítását modellezték. Ekkor a LAM-motorok folyamatos, míg az RCS-ek szakaszos működtetésére került sor.

A Phase-1 sorozat öt, míg a Phase-2 hat hot fire tesztből áll. A már lezárt Phase-1 esetében 5 LAM és 8 RCS, míg a jelenleg futó Phase-2 esetében 5 LAM és 16 RCS üzemel. Ez utóbbi konfiguráció már azonos az űrhajóéval. Fenti képünkön a Phase-2 harmadik (2C jelű) tesztjének egy pillanata.

Július 20-án, a visakhapatnami Haditengerészeti Dokkokban megkezdődtek a Gaganyaan vízre érkezési modelljével történő gyakorlások, képzések. A CMRM nevű tömeg- és alakmaketten képezik ki a mentésben és kiemelésben részt vevő személyeket, illetve vizsgálják a tevékenységhez szükséges eszközöket (motorcsónakok, daruk, rögzítőeszközök stb.). Az első kísérletekben gyakorolták a lebegést segítő eszközök rögzítését, a vontatást, valamint a kabin kiemelését és rögzítését.

Újabb számok láttak napvilágot a 2030-ig tervezett első kínai személyzetes holdraszállással kapcsolatban. Ezek szerint a Hosszú Menetelés-10 (CZ-10) rakéta Holdhoz induló változatának magassága 92 méter, starttömege 2187 tonna, tolóereje az induláskor 2678 tonna, míg a Föld–Hold átmeneti pályára (LTO) állítható hasznos terhének tömege 27 tonna lesz. Az alacsony Föld körüli pályás (LEO) CZ-10 változat azonos paraméterei 67 méter, 740 tonna, 892 tonna és legalább 14 tonna. (Az utolsó adat természetesen nem LTO, hanem LEO pályára vonatkozik.) A rakéta bemutatkozó repülésére legkorábban 2027-ben kerülhet sor, bár azt a kommüniké nem jelezte, hogy az LEO, vagy LTO változat/pálya lesz-e.

Az űrhajó a CZ-5 első repülésén megismert második generációs kínai űrhajó lesz. Ezzel három fő repülhet a Holdhoz, vagy maximum hét fő LEO pályára. A maximális létszámot az űrállomásról történő mentés, illetve rövidebb űrturista (!) repülések kapcsán használnák csak ki. Kiderült az is, hogy a Hold felszínére jutó két űrhajós munkáját egy 200 kg tömegű holdjáró is segítené. (Az nem világos, hogy ezt már az első leszálláskor is kívánják-e használni. Ha igen, akkor az maximum egy rövid tesztet jelenthet, hisz az első felszíni tartózkodás idejét korábban max. 6 órában adták meg. – A szerző megj.).

Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2023. május
Ázsiai mozaik – 2023. április (3. rész)
Európai mozaik – 2023. július (1. rész)
Európai mozaik – 2023. július (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2023. február (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. december (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. január (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. november (2. rész)