Tíz éve jött létre az ENSZ égisze alatt a műholdas navigációt biztosító államok és szervezetek nemzetközi egyeztető fóruma, az ICG.
Az 1999 nyarán Bécsben tartott UNISPACE III ENSZ konferencián merült fel az ötlet, hogy a műholdas navigációs szolgáltatást biztosító országoknak, űrügynökségeknek az ENSZ égisze alatt szervezett formában kellene összehangolniuk tevékenységüket, hogy ezáltal tegyék hatékonyabbá a szolgáltatásaikat. A gondolat a UNISPACE III ajánlásai közé is bekerült, majd 38 ország és 15 nemzetközi szervezet képviselőinek néhány éves előkészítő munkája eredményeképpen, 2005 decemberében megalakult a műholdas navigációs rendszerek nemzetközi bizottsága (ICG, International Committee on Global Navigation Satellite Systems). A 10. évforduló alkalmából a Világűriroda (UN OOSA) kiadványban foglalta össze az ICG tízévi munkájának eredményeit.
Az ENSZ évfordulós kiadványának címoldala.
A kiadvány fő része részletesen ismerteti a világon jelenleg működő és kiépítés alatt álló műholdas navigációs rendszereket, a GPS-t, a GLONASSZ-t, a Galileót, valamint a kínai, az indiai és a japán rendszereket. Ezek fejlesztésének fontosabb állomásairól rendszeresen hírt adunk portálunkon, ezért cikkünkben csak néhány, az európai és a kínai rendszerekre vonatkozó ábrát mutatunk be a kötetből.
A Galileo rendszerben használt frekvenciasávok.
A Galileót illetően a kiadvány ismerteti a rendszer űr- és földi szegmensét, különös tekintettel a különböző célokra használt frekvenciasávokra. Kitér arra, hogy a Galileo rendszer kiegészíti a nemzetközi műholdas mentőrendszert (Cospas–Sarsat), a Galileo rendszer jeleit használó vevővel felszerelt bajba jutott egységek helyét 95% valószínűséggel 100 méteren belüli pontossággal, hagyományos Cospas–Sarsat vevő esetén pedig ugyanilyen valószínűséggel 5 km-nél pontosabban tudja meghatározni. Közli, hogy a Galileo rendszer teljes kiépülése (a 6 tartalék műhold pályára állításával együtt) 2020-ra várható. Ezután részletesen bemutatja az európai, a GPS-t kiegészítő, annak pontosságát növelő rendszert (EGNOS).
Az EGNOS nyílt szolgáltatása (open service) az EU teljes területéről legalább 99%-os rendelkezésre állással elérhető.
A kiadvány végül kitér a frekvenciahasználat nemzetközi összehangolására (hiszen éppen az efféle egyeztetések koordinálása az ICG legfőbb feladata) és a frekvenciák védelmének kérdésére.
A 35 műholdasra tervezett kínai Beidou rendszer jelenlegi kiépítettsége: a már pályára állított 14 műhold közül öt geostacionárius, öt nem 0°-os inklinációjú geoszinkron, négy pedig közepes magasságú Föld körüli (MEO) pályán kering.
A 2012. december 27. óta korlátozott kapacitással működő Beidou rendszer az ázsiai és csendes-óceáni térség térképen pirossal körülhatárolt területén nyújt szabadon elérhető szolgáltatást (95% valószínűséggel 10 méternél kisebb hibával).
A kiadvány második, rövidebb részében azokat a nemzetközi szervezeteket mutatják be, amelyek részt vesznek az ICG munkájában. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Fél évszázad űrpolitika
GPS vagy GNSS?
GPS: egy korszak lezárul
GPS Block 2F-11
Újabb GLONASSZ műhold indult
A fejlődő GLONASSZ
Galileo 11-12
A Galileo működik, méghozzá jól
Galileo: költekezés, késés
Az EGNOS az európai repülés szolgálatában
Hivatalosan is elérhető az EGNOS
A GPS és a Beidou együtt
Bővülő Beidou
Navigációs hold indult Kínából
Hétből a hatodik
Pályán az IRNSS-1D
Elindult a japán navigációs műhold
A műholdas navigáció nemzetközi bizottsága (ICG)
Az ENSZ Világűriroda műholdas navigációs témájú kiadványai
Az ENSZ kiadványa a műholdas navigációs bizottság működésének 10 évéről (angolul, pdf)
Mintegy hetven ország költ évente 10 millió dollárnál többet polgári űrprogramokra. Rengeteg új szereplő bukkant fel az elmúlt évtizedekben, Magyarország azonban még nem érte el ezt a küszöböt.
