Pályán az IRNSS-1D

Szombaton sikeres indiai starttal zárult a „navigációs műholdak hete”.

Az elmúlt héten három különböző starttal összesen négy navigációs műholdat állítottak pályára világszerte. A sort az amerikai GPS rendszer legújabb tagja kezdte március 25-én. Aztán egyszerre két európai Galileo műhold következett, március 27-én. Végül 28-án, magyar idő szerint 12:49-kor indult Sriharikota szigetéről az Indiai Űrügynökség (ISRO) PSLV hordozórakétájával az IRNSS-1D jelű űreszköz.

(Kép: ISRO)

Az IRNSS rövidítés jelentése Indian Regional Navigational Satellite System, vagyis indiai regionális navigációs műholdrendszer. Mind a neve is mutatja, hasonló feladatokra szánják, mint globális lefedettséget biztosító társait, az amerikai GPS-t, az orosz GLONASSZ-t, az európai Galileót, vagy a kínai Compass (Beidou) műholdrendszert. Két lényeges különbséget érdemes kiemelni. Egyrészt a műholdak által sugárzott navigációs rádiójelek csak India területén és kb. 1500 km-rel a határain túl lesznek használhatók. Másrészt a műholdak nem a GPS, a GLONASSZ, a Galileo és részben a Beidou esetében alkalmazott közepes (kb. 20 ezer km-es) magasságú pályákon keringenek a Föld körül. Ehelyett magasabb, 36 ezer km-es geoszinkron pályákat választottak számukra. Ezek egy speciális esete az ún. geostacionárius pálya, az egyenlítői síkban, amelyen keringve egy műhold – mivel keringési periódusa megegyezik a Föld egy napos forgási periódusával – a felszínről megfigyelve állni látszik az égen. Az Egyenlítő síkjával nagyobb szöget bezáró, de ugyanúgy 1 napos keringési idejű geoszinkron műholdak egy nyolcas alakot látszanak leírni az égen napi mozgásuk során.

A héttagúra tervezett IRNSS műholdkonstelláció vázlata. (Kép: ISRO)

Az IRNSS – amelynek a most felbocsátott 1D jelű a negyedik tagja – vegyesen alkalmaz geostacionárius és geoszinkron műholdakat. Teljes kiépítettségében három geostacionárius és négy, kb. 30°-os pályahajlású geoszinkron hold alkotja a rendszert. A most felbocsátott űreszköz ez utóbbi kategóriába tartozik. A maga égi nyolcasait a 111,75°os keleti hosszúság fölött írja majd le, ha saját hajtóművei segítségével eléri végleges pályáját. Az IRNSS-1A 2013 júliusában, az 1B műhold 2014 áprilisában, az 1C jelű tavaly októberben állt pályára. A rendszer kiépítése még az idei évben az IRNSS-1E-vel és 1F-fel folytatódik, s ha minden jól megy, jövőre be is fejeződhet az utolsó, 1G jelű holddal. Az 1425 kg starttömegű űreszközök remélt működési élettartama 10 év. Napelemeik teljesítménye 1660 W.

Az India független navigációs műholdrendszerének alapját jelentő IRNSS műholdak fedélzetén rubídium atomórák biztosítják a pontos frekvenciaetalont. A navigációs jelek az L5- (1176,45 MHz) és S-sávban (2492,028 MHz) érkeznek a földi vevőberendezésekbe. Maguknak a műholdaknak a pontos pályameghatározásához C-sávú rádiós módszert, illetve lézertávmérést alkalmaznak. Az IRNSS kétfajta szolgáltatást biztosít majd. A minden alkalmas vevőberendezéssel rendelkező felhasználó számára hozzáférhető, legalább 20 m (India területén 10 m) pontos azonnali, abszolút pozíciómérést biztosító standard szolgáltatáson túl az arra feljogosított kormányzati és katonai felhasználók még nagyobb pontosságot érhetnek el. A rendszer természetesen nem működhetne a földi szegmens, azaz az irányítóközpont és a követőállomások hálózata nélkül. A műholdak olyan pályákon keringenek, hogy az India területén levő állomásokról állandóan megfigyelhetők.

Az ISRO navigációs központja Bangalore mellett. (Kép: ISRO)

Az IRNSS polgári alkalmazási területei a megszokottak: szárazföldi, légi és tengeri navigáció, jármű- és flottakövetés, pontos időmeghatározás, helymeghatározáson alapuló mobiltelefonos alkalmazások, autósok és kirándulók navigációja, földmérés, térképezés.

Kapcsolódó cikkek:
„Indiai GPS”: hamarosan startol az első hold
Pályán az első indiai navigációs műhold
India második navigációs holdja
Indiai navigációs műhold indult
Űralkalmazások Indiában
GPS Block 2F-9
Galileo 7-8

Kapcsolódó linkek:
Az IRNSS-1D startja (Spaceflight Now)