Az amerikai NASA és a NOAA most indított űreszközeinek állomáshelye a Nap és Föld között található Lagrange-pontnál lesz.
Ez az L1 jelzésű pont. Az öt Lagrange-féle librációs pont az, ahol egy kisebb test két, egymás körül nagyobb égitesthez – jelen esetben a Naphoz és a Földhöz – képest rögzített helyzetben marad. Közülük az az L1 Földet és a Napot összekötő egyenes mentén, a Földtől mintegy 1,5 millió km-re a Nap irányában fekszik (az a Nap#8211;Föld távolság mintegy 1%-a). A gyakorlatban mindenféle eltérítő hatás miatt rendszeres hajtóműves pályakorrekciókra van ugyan szükség, de a lényeg, hogy az L1 környezetébe küldött űreszközök folyamatosan megfigyelés alatt tudják tartani központi csillagunkat, míg adataikat le tudják sugározni a Földre. Ráadásul mivel a Naphoz közelebb dolgoznak, idejekorán képesek detektálni a Napból származó olyan töltött részecskéket, amelyek potenciálisan veszélyes űridőjárási jelenségeket okozhatnak a Földhöz érkezve.
A fő hasznos teher a NASA IMAP (Interstellar Mapping and Acceleration Probe) nevű szondája. Vele együtt repül az űrügynökség Carruthers Geocorona Observatory (korábbi nevén Global Lyman-alpha Imagers of the Dynamic Exosphere, GLIDE) űreszköze és a NOAA SWFO-L1 (Space Weather Follow-On Lagrange 1) űrszondája. Mindhárom küldetés a Nap–Föld fizikai kapcsolatok kutatásának más-más aspektusára összpontosít. A majdani adatok alkalmazása a bolygónkra és az általunk használt modern technológiákra gyakorolt közvetlen űridőjárási hatásoktól kezdve a távolabbi Naprendszer kutatásáig, például a közelgő Artemis-2 holdi küldetés támogatásáig terjed. Míg az IMAP és az SWFO-L1 a Napot figyeli, a Carruthers Geocorona Observatory a Földre fog összpontosítani. Elég nagy távolságban lesz ahhoz, hogy két képalkotó berendezésével egyben megfigyelhesse a Föld légkörének legkülső rétegeit.
Az IMAP az űrben. (Fantáziakép: NASA / Princeton University / Patrick McPike)
Az IMAP fedélzetén 10 tudományos műszert helyeztek el, egyebek mellett a nagy energiájú semleges atomok és az elektromosan töltött részecskék detektálására. Ezek a helioszféráról, vagyis a Nap „befolyási övezetéről” gyűjtenek különféle mérési adatokat. az IMAP feltérképezi a helioszféra, vagyis a napszélbuborék határvidékét, a heliopauzát, amely a Naprendszer egyfajta védvonala a külső eredetű kozmikus sugárzás részecskéivel szemben. Az IMAP dokumentálja majd az űridőjárás rövid és hosszabb távú folyamatait, ami segíthet a jövőbeli űridőjárás-előrejelzésekben.
A három űrszonda a startra való előkészületek idején, mielőtt rájuk zárult volna a rakéta orrburkolata. (Kép: NASA KSC)
A Föld környezetének a napszéllel és más űridőjárási eseményekkel kapcsolatos viselkedését vizsgáló Carruthers Geocorona Observatory a nevét arról a kutatóról kapta, aki az 1972-es Apollo-16 küldetéssel a Holdra juttatott távoli ultraibolya kamerát és spektrográfot javasolta és tervezte.
A NOAA SWFO-L1 űrszondájának feladata a gyakorlatban is hasznosítható űridőjárás-előrejelzések készítése. Úgy tervezték, hogy 12 órával vagy akár néhány nappal a Földhöz érésük előtt figyelmeztessen a koronakidobódásokra. Amint ezek elérik az űreszközt, az meg tudja állapítani az erősségüket. A tudományos célú IMAP és Carruthers szondákkal ellentétben ez tehát egy operatív, alkalmazási fókuszú küldetés.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A SpaceX Falcon-9 rakétája a NASA floridai Kennedy Űrközpontjának 39A indítóállásáról emelkedett a magasba szeptember 24-én magyar idő szerint 13:30-kor. A három felbocsátott űreszközt a NASA, illetve az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) megbízásából indították.
Célkeresztben a napkorona
A három űridőjárási szonda indítása (Spaceflight Now)
A NASA legújabb tudományos küldetéséhez kilenc másik űreszköz is csatlakozott, alacsony poláris napszinkron pályára tartva. Egy Falcon-9 rakétával indultak.
