Június végén rendezték Marseille-ben a 2. CoRoT szimpóziumot.
Ezen a Dr. Paparó Margit (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete) vezette PECS pályázat résztvevőjeként vehettem részt. Az előző (2009-ben tartott) szimpózium óta az űrtávcső észleléseiből több mint háromszáz tudományos közlemény jelent meg, amelyek egy része így vagy úgy előkerült a négy nap során. Persze a munka jelenleg is gőzerővel folyik, így számos még publikálatlan kutatás első eredményeit is itt ismerhette meg a szakmai közönség. A konferencián elhangzottak ismertetésekor a bőség zavarával küzdve az ilyenkor szokásos módon – némiképp szubjektív – ízelítőt adunk.
A szimpóziumnak helyet adó kongresszusi palota Marseille-ben.
A CoRoT űrtávcső 2006 decemberi felbocsátása óta jelenleg a 18. észlelési ciklusát folytatja. Ezek alatt mintegy 140 ezer csillagról kapott nagy pontosságú, hosszú (tipikusan 40 és 150 nap közötti hosszúságú) idősorokat. A küldetést eredetileg 2009-ig tervezték, ám ezt később 2013-ig meghosszabbították. Most már a projekt további meghosszabbításról beszélnek egészen a távcső fizikai élettartamának végéig. A űrtávcső egyik fő célja a csillaguk előtt átvonuló (és ezzel mérhető fényességcsökkenést okozó) bolygók keresése. Eddig 484 bolygójelöltet vizsgáltak meg nagy földi műszerekkel azon célból, hogy eldönthessék tényleg bolygóátvonulást figyelt meg a CoRoT, vagy esetleg valami más okozott ún. hamis pozitív jelet. A leggyakoribb ilyen hamis riasztás oka egyébként az, hogy egy halvány (jellemzően távoli) fedési kettőscsillag és egy fényesebb előtércsillag képe összeadódva a bolygóátvonuláshoz hasonló fényességváltozást mutat. Jelenleg 103 jelöltnél folyik a megerősítésre vagy cáfolatra irányuló munka, 24 esetben pedig már minden kétséget kizáróan kiderült, hogy bolygóval van dolgunk. A 24 bolygóból tízet (CoRoT-16b-től CoRoT-24-c-ig) a konferencián jelentettek be, amivel szinte megduplázták a CoRoT-bolygók számát. A bejelentett bolygók zöme ún. forró Jupiter – csillagához közel keringő, mindössze néhány napos keringési idejű gázóriás. A CoRoT-24 rendszerben két átvonuló bolygót is sikerült kimutatni. Ez az első olyan bolygórendszer, ahol a CoRoT két bolygó átvonulását is meg tudta figyelni. Külön érdekessége, hogy a bolygók keringési ideje 7:3 arányban áll egymással. Az ilyen kis egész számokkal jellemezhető keringési arányokat az égi mechanikában rezonanciáknak nevezik és sokat elárulnak a bolygók kialakulásáról, fejlődéséről.
Természetesen a már korábban felfedezett bolygók intenzív kutatása is folytatódik. Az első földszerű bolygónak - a korábban nagy szenzációt keltő CoRoT-7b-nek - időközben „társa” is akadt a Kepler-10b-ben. A találkozón felvetődött, hogy itt egy új bolygócsalád, a lávabolygók családjának első két tagjáról van szó. Ezek a bolygók csillagukhoz nagyon közel, kötött pályán keringenek. Tömegük a Föld tömegével összemérhető, felszínüket a csillag felőli oldalukon lávaóceán, a csillaggal átellenes oldalukat pedig fagyott gázok borítják. Nagyon kis nyomású légkörük valószínűleg szilikát gázokból áll. Érdekesség, hogy mindkét bolygón van egy „életzóna”, legalábbis abban az értelemben, hogy a hőmérséklet a Földön megszokotthoz hasonló. Ennek a zónának a vastagsága a Kepler-10b esetében mintegy 90 km.
A csillaga felé néző bolygó egyik fele lávaóceán: új bolygótípust fedezett fel a CoRoT? (A fantáziakép a CoRoT-7b jelű égitestről készült.)
A CoRoT űrtávcső másik fő programja a bolygókeresés mellett a csillagok rezgéseinek vizsgálata, vagyis az asztroszeizmológiai kutatások elvégzése. A műhold ebben a programban eddig 125 fényes csillagot mért le mintegy fél perces időfelbontással, az exobolygós idősorokkal azonos hosszúságban. Az egyik legfontosabb és legeredményesebb területnek itt a Nap típusú oszcillációk vizsgálata bizonyult.
Ezeket a rezgéseket ugyanis a csillag konvekciós zónája gerjeszti oly módon, hogy annak véletlenszerű "fortyogása" a körülötte lévő anyagot lökdösi és így többféle hullámhosszú hanghullám keletkezik. Ezek közül a hullámok közül azonban csak azok maradnak meg és válnak megfigyelhetőkké fényességváltozás formájában, amelyek hullámhossza megegyezik a csillag valamely sajátrezgésével. A sajátrezgés-spektrum viszont a csillag alapvető paramétereitől, mint a tömeg, sugár, kor, sűrűség, kémiai összetétel stb. függ. A fényességváltozások pontos megfigyelésével a sajátrezgés-spektrum megalkotható és abból a fizikai paraméterek (legalábbis elvben) meghatározhatók. A CoRoT-nak köszönhetően most már nemcsak a Naphoz hasonló csillagokon, de annál sokkal forróbb B sőt O színképtípusú csillagokon is sikerült kimutatni Nap típusú oszcillációkat. Korábban azt gondolták, hogy ezeknek a csillagoknak a konvektív zónája túlságosan vékony ahhoz, hogy ilyenek gerjesztődjenek bennük, ill. kimutathatók legyenek.
Hasonló rezgéseket sikerült azonosítani a Napnál hűvösebb vörös óriáscsillagokban is.
Új felfedezés az is, hogy a Nap típusú oszcillációk amplitúdója a csillag fémtartalmával együtt nő. Ez jó hír a bolygókkal rendelkező csillagok kutatóinak, hiszen a bolygók is jellemzően a nagyobb fémtartalmú csillagok körül találhatók meg. Így a bolygók anyacsillagainak fizikai paramétereit nagyobb valószínűséggel meg lehet majd határozni az asztroszeizmológia segítségével. Több előadás foglalkozott a csillagok mágneses terével is. A Nap típusú oszcillációk frekvenciáinak „elhangolódását” mutatták ki például a HD49933 jelű csillag idősorából, amit egy 120 nap körüli mágneses modulációval lehetett magyarázni. Ez arra utal, hogy a Naphoz hasonlóan a csillagok mágneses dinamói is ciklikusan működhetnek.
Dr. Benkő József Kapcsolódó cikkek:
(MTA KTM CSKI)
Tíz új CoRoT exobolygó
Hetet egy csapásra
A Földhöz „hasonló” bolygó, a Naphoz hasonló csillag körül
Elindult a COROT
COROT: plusz három év
A Van Allen-féle sugárzási övekben csapdába esett antirészecskéket a PAMELA, egy orosz távérzékelő műholdon repülő olasz berendezés észlelte.
