A mikrohullámú háttérsugárzás kutatására készült európai űrszonda első éves mérési adataiból állították össze a most nyilvánosságra hozott térképet.
„Ez az a pillanat, amiért a Planck készült” – mondta a bemutató alkalmával David Southwood, az Európai Űrügynökség (ESA) tudományos programokért felelős igazgatója. A mérnökök kitűnő munkájának eredményeképpen az űreszköz kiváló minőségű adatokkal szolgál. Most már a kutatók feladata, hogy a világegyetem keletkezésével, működésével kapcsolatos új tudományos eredményeket „kihozzák” ezekből az adatokból.
A mikrohullámú égbolt – ahogy a Planck „látta” 2009 augusztusa és 2010 júniusa között. (Kép: ESA / LFI & HFI Consortia)
A fenti kép az elektromágneses színkép 30 GHz és 857 GHz közötti frekvenciatartományában készült. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás „foltos” szerkezete jól kivehető a magasabb galaktikus szélességeknél (a képen fent és lent). Ezek a foltok az univerzum apró sűrűségfluktuációinak felelnek meg, abból a korai időszakból, amikor a tágulás során az anyag annyira lehűlt, hogy összeállhattak a hidrogénatomok, s a fotonok szabadon távozhattak. Vagyis a világegyetem lényegében átlátszóvá vált a fény számára. Más szóval: ez az első fény, amit egyáltalán észlelhetünk, a 13,7 millárd éve bekövetkezett ősrobbanás utáni mintegy 380 ezer éves korszakból. Azóta a hullámhosszak – mint minden hosszúság az egész világegyetemben – folyamatosan tágultak, így mostanra az univerzumot kitöltő háttérsugárzás energiaeloszlásának maximuma a mikrohullámú tartományba esik. A foltok azokra az egyenetlenségekre utalnak, amelyekből később évmilliárdok alatt kialakult a világegyetem most megfigyelhető nagyléptékű szerkezete, a galaxishalmazok és szuperhalmazok.
A kép közepén végighúzódó fénylő, vízszintes sáv saját galaxisunk, a Tejútrendszer korongjának felel meg, ahogyan mi itt „belülről” szemléljük. Az ábra legnagyobb részét a Tejútrendszer diffúz gáz- és poranyagának sugárzása uralja (kékes és lilás színekben). A Galaxis síkjából kinyúlva hideg poranyag hálózata tűnik fel, ahol jelenleg is csillagkeletkezés folyik. Távoli galaxisok, aktív galaxismagok is sugároznak a mikrohullámú tartományban. Ezek többnyire fényes pontokkal szórják tele az égtérképet. A háttérsugárzás tanulmányozása érdekében mindezt az előtérsugárzást természetesen gondosan le kell vonni a térképből.
Ha az adatok elemzése, a háttérsugárzási térkép „megtisztítása” végül elkészül, a Planck segítségével minden eddiginél pontosabb és nagyobb felbontású képet kaphatunk a fluktuációkról, ami választ adhat a kozmológia néhány még meglevő fontos kérdésére. A mostanáig elkészült mérések még csak egy ízelítőt nyújtanak, miközben tovább gyűlnek az adatok. A 2009-ben indult űrszonda 2012-ig összesen négy alkalommal pásztázza végig a teljes égboltot. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképét a tervek szerint 2012-ben, az előtérobjektumok katalógusát már 2011 elején nyilvánosságra hozzák.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Elindult a Herschel és a Planck
A Planck első adatai biztatóak
REJTVÉNY: Ami az ősrobbanásból maradt
MEGFEJTÉS: Ami az ősrobbanásból maradt
Nobel-díj űrkutatási eredményért
A Planck első égtérképéről (ESA)
Egyszerre hét új exobolygó felfedezését jelentették be a francia CoRoT űrtávcső mérései alapján.
