Kevesebb, mint egy évtizede, az első Naprendszeren kívüli bolygó felfedezésével vált ismeretessé az exobolygók fogalma. Hamarosan azonban az exobolygók körüli holdak is csillagászati ismereteink részesévé válhatnak, - amennyiben a 2008-ban indított ESA űrszonda sikerrel jár.
Jelenlegi bolygókeletkezési elméleteinknek megfelelően egy-egy bolygó kialakulásának természetes következménye, illetve velejárója lehet egy kisebb kozmikus kísérő, egy hold kialakulása. Naprendszerünkben is számos példa akad erre, elég csupán a Holdra feltekinteni, s máris tanúi lehetünk annak, ahogy egy bolygó gravitációs terében csapdába esett tömeg kozmikus kísérővé fejlődött ki.
Amennyiben a holdak keletkezéséről, befogásáról szóló elméleteinket kiterjesztjük a Naprendszeren túlra, joggal feltételezhetjük, hogy az immár több, mint 100 Naprendszerünkön kívül felfedezett, ún. exobolygó körül is keringhetnek holdak. A Naprendszerben tapasztaltak alapján ezek mérete egy kisbolygótól több kilométeres, Merkúr, illetve Plútó méretű égitestekig is terjedhet.
Az eddig felfedezett több, mint 100 Naprendszerünkön kívüli bolygó tömege alapján mind óriásbolygó típusú égitest. Jelentős részük pedig az adott csillag lakható-zónáján belül kering. Amennyiben sikerül holdakat felfedezni ezen óriásbolygók körül, esély lehet arra, hogy felszínükön a víz folyékony halmazállapotban is tartósan jelen lehessen, s talán az élet kialakulásához is kedvező feltételeket nyújtsanak.
Forrás: esa.int
Fotók: ESA
2008-ban indul az európai kezdeményezésű Eddington űrszonda, amely feladata, hogy Jupitertől kezdve egészen Mars méretű kőzetbolygókat találjon fotometriai mérésekkel. Eszerint, amint a bolygó elhalad a csillag korongja előtt, kitakar belőle egy parányi részt, így megváltoztatja a csillag látszó fényességét, amit megfelelő érzékenységű detektorokkal meg lehet mérni. Holott az ilyen távoli holdakat rendkívül nehéz kimutatni, a program különlegessége, hogy a műszer érzékenységének köszönhetően a Titan, valamint a Galilei-holdakhoz hasonló óriásbolygók körüli óriásholdakat is képes lesz felfedezni. Amint az exobolygó elhalad a csillag korongja előtt – holdja gravitációs „rángatásának” köszönhetően apró változásokat ír le a pályája. Az Eddington érzékenységének köszönhetően pedig észlelhető lesz a bolygó égi tánca a csillagkorong előtt.
Az exobolygó-vadászat során eddig vizsgált csillagok típusától függően az aktuális lakható-zóna 0.1 és 2 Cs.E. közé esik. A távoli csillagok körül keringő óriásbolygók nagy része ezeken a távolságokon belül kering központi égiteste körül.
A következőkben folytatjuk a Hubble Space Telescope jövőjével kapcsolatos amerikai vita bemutatását. Az előző részből kiderült, hogy milyen érvek szólnak a leállítást követő irányított megsemmisítés mellett. Mostani epizódunkból kiderül, hogy miért lenne mégis érdemes megmenteni a HST-t.
