Exo-holdak?
(Rovat: Űrcsillagászat Európában, Távoli világok kutatói , Szárnyaló képzelet - 2003.10.11 16:39.)

Kevesebb, mint egy évtizede, az első Naprendszeren kívüli bolygó felfedezésével vált ismeretessé az exobolygók fogalma. Hamarosan azonban az exobolygók körüli holdak is csillagászati ismereteink részesévé válhatnak, - amennyiben a 2008-ban indított ESA űrszonda sikerrel jár.

Jelenlegi bolygókeletkezési elméleteinknek megfelelően egy-egy bolygó kialakulásának természetes következménye, illetve velejárója lehet egy kisebb kozmikus kísérő, egy hold kialakulása. Naprendszerünkben is számos példa akad erre, elég csupán a Holdra feltekinteni, s máris tanúi lehetünk annak, ahogy egy bolygó gravitációs terében csapdába esett tömeg kozmikus kísérővé fejlődött ki.

Amennyiben a holdak keletkezéséről, befogásáról szóló elméleteinket kiterjesztjük a Naprendszeren túlra, joggal feltételezhetjük, hogy az immár több, mint 100 Naprendszerünkön kívül felfedezett, ún. exobolygó körül is keringhetnek holdak. A Naprendszerben tapasztaltak alapján ezek mérete egy kisbolygótól több kilométeres, Merkúr, illetve Plútó méretű égitestekig is terjedhet.

2008-ban indul az európai kezdeményezésű Eddington űrszonda, amely feladata, hogy Jupitertől kezdve egészen Mars méretű kőzetbolygókat találjon fotometriai mérésekkel. Eszerint, amint a bolygó elhalad a csillag korongja előtt, kitakar belőle egy parányi részt, így megváltoztatja a csillag látszó fényességét, amit megfelelő érzékenységű detektorokkal meg lehet mérni. Holott az ilyen távoli holdakat rendkívül nehéz kimutatni, a program különlegessége, hogy a műszer érzékenységének köszönhetően a Titan, valamint a Galilei-holdakhoz hasonló óriásbolygók körüli óriásholdakat is képes lesz felfedezni. Amint az exobolygó elhalad a csillag korongja előtt – holdja gravitációs „rángatásának” köszönhetően apró változásokat ír le a pályája. Az Eddington érzékenységének köszönhetően pedig észlelhető lesz a bolygó égi tánca a csillagkorong előtt.

Az exobolygó-vadászat során eddig vizsgált csillagok típusától függően az aktuális lakható-zóna 0.1 és 2 Cs.E. közé esik. A távoli csillagok körül keringő óriásbolygók nagy része ezeken a távolságokon belül kering központi égiteste körül.

Az eddig felfedezett több, mint 100 Naprendszerünkön kívüli bolygó tömege alapján mind óriásbolygó típusú égitest. Jelentős részük pedig az adott csillag lakható-zónáján belül kering. Amennyiben sikerül holdakat felfedezni ezen óriásbolygók körül, esély lehet arra, hogy felszínükön a víz folyékony halmazállapotban is tartósan jelen lehessen, s talán az élet kialakulásához is kedvező feltételeket nyújtsanak.

Forrás: esa.int

Fotók: ESA