Mars-szondák üstökösnézőben

Az Európai Űrügynökség (ESA) Mars körül keringő két űrszondája október elején a 3I/ATLAS csillagközi üstököst figyelte.

A szóban forgó két űreszköz az ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) és a Mars Express, amelyek október 1–7. között fordították műszereiket a különleges égi vándor felé, amikor az elhaladt a Mars „közelében”. Az idézőjel használatának oka, hogy a közelséget itt kozmikus méretskálákon kell érteni, ugyanis a 3I/ATLAS 30 millió km-es távolságban repült el a vörös bolygó mellett. A legnagyobb közelség napja október 3-án volt. (Összehasonlításképp, ez a Nap és a Föld átlagos távolságának az ötödrésze.)

Mindenesetre az ESA összes jelenleg működő bolygóközi űrszondája közül ez a két Mars-szonda látta a legközelebbről az üstököst. Mind az ExoMars TGO, mind a Mars Express kamerái természetesen a Mars néhány száz vagy ezer km távolságban levő felszínének a fényképezésére, és nem ilyen távoli célpont megfigyelésére készültek. Így a szakemberek nem is voltak teljesen biztosak abban, hogy milyen eredményre számíthatnak egy ennyire távoli és halvány égitest megfigyeléseitől.

Az ExoMars TGO CaSSIS (Colour and Stereo Surface Imaging System) kamerájának egyik felvétele a 3I/ATLAS üstökösről. A középtájt látható üstökös jól felismerhető a fénypontot – a jeges-sziklás magot – körbevevő halvány, kiterjedt kómáról. (Animáció: ESA / TGO / CaSSIS, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az ExoMars TGO CaSSIS kamerája természetesen nem tudta felbontani az 1 km körüli méretű üstökösmagot, ahhoz az túlságosan távol volt tőle. Viszont a néhány ezer km kiterjedésű kóma jól kivehető a képeken. Ez azért jön létre, mert a Naphoz közeledve az üstökösmag felmelegedik, gázt és port bocsát ki magából. A kóma teljes méretét a CaSSIS nem tudta megmérni, mivel annak fényessége a magtól távolodva gyorsan csökken, a kóma beleolvad a kép zajába.

Az üstökösök kómájából származó anyag jellemzően egy hosszú csóvát fejleszt, amely akár több millió kilométer hosszúra is megnőhet, ahogy az üstökös közelebb kerül a Naphoz. A csóva viszont sokkal halványabb, mint a kóma, ezért nem is látható a CaSSIS képein. A jövőben ugyanakkor fényesebbé is válhat, ahogy az üstökös tovább melegszik a Naphoz közeledve. A TGO kamerája számára ez a megfigyelés nagy kihívást jelentett, hiszen a célpont négy-öt nagyságrenddel halványabb a megszokottnál.

Ami a Mars Express képeit illeti, azokon egyelőre nem mutatkozik a csillagközi térből a Naprendszerbe tévedt üstökösvándor. Ennek oka részben az, hogy a képeket csupán 0,5 másodperces expozíciós idővel készítették, hiszen ez a Mars Express maximális expozíciós ideje. Az ExoMars TGO esetében tízszer ilyen hosszan, 5 másodpercen át exponáltak. A kutatók tovább elemzik a Mars Express képeit, megpróbálva azokat összegezni és így detektálni a halvány üstököst.

A Mars Express OMEGA és SPICAM, valamint az ExoMars TGO NOMAD nevű spektrométereivel megkísérelték a 3I/ATLAS üstökös színképét is megmérni, de egyelőre úgy tűnik, hogy ehhez az égitest nem volt elég fényes. Az adatok elemzése a következő hetekben-hónapokban folytatódik.

A 3I/ATLAS mindössze a valaha észlelt harmadik olyan üstökös, amely igazoltan a Naprendszeren kívülről érkezett. Az előző kettő az 1I/ʻOumuamua (2017) és a 2I/Borisov (2019) volt. A csillagközi üstökösök a mi bolygórendszerünktől függetlenül kialakult világok nyomait hordozzák. A 3I/ATLAS üstököst először 2025. július 1-jén észlelte a chilei Río Hurtadóban található ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) teleszkóp. Azóta a csillagászok földi és űrteleszkópokkal figyelik tulajdonságait és útját a Naprendszerben. Lehet, hogy ez a valaha megfigyelt legidősebb üstökös – akár hárommilliárd évvel idősebb, mint a Naprendszer, amely maga is már 4,6 milliárd éves.

Jövő hónapban az ESA a Jupiter felé tartó JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer) űrszondájával is megfigyelik majd az üstököst. Bár a JUICE távolabb repül el a 3I/ATLAS-tól, mint milyen messze a Mars körül keringő űrszondáink voltak tőle a múlt héten, az időzítés kedvezőbb, hiszen az üstököst közvetlenül a Naphoz való legnagyobb közelsége után fogja látni. Ez azt jelenti, hogy a 3I/ATLAS a mostaninál aktívabb állapotban lesz. A JUICE megfigyeléseiből származó adatokra azonban csak 2026 februárjában számíthatunk. Ennek oka, hogy az űrszonda jelenleg közel van a Naphoz, az nagy nyereségű antennáját ezért hővédő pajzsként a központi csillagunk felé fordítja. Az adatok lesugárzása csak kisebb átviteli sebességgel (a közepes nyereségű antennával) volna lehetséges, de amúgy is messze jár a Földtől, a Nap túloldalán.

Az olyan ritka csillagközi vándorok, mint a 3I/ATLAS, akkor volnának igazán izgalmasak, ha ténylegesen meg tudnánk látogatni őket egy űreszközzel. Épp ilyen feladatra tervezik az ESA Comet Interceptor küldetését. Ez várhatóan 2029-ben áll parkolópályára, ahol egy amolyan „gyors reagálású egységként” a jövőben felbukkanó megfelelő célpontra vár: egy a bolygórendszerünk keletkezése óta érintetlen üstökösre a Naprendszerünket körülvevő távoli Oort-felhőből, vagy – ami valószínűtlenebb, de rendkívül vonzó eshetőség – egy csillagközi objektumra, mint például a 3I/ATLAS.

Kapcsolódó cikkek:
Túl a Vénuszon
Indításra kész az ExoMars, magyar szoftver a fedélzeten!
Üstököscsóvába botlani

Kapcsolódó linkek:
Az európai Mars-szondák a csillagközi üstököst figyelték (ESA)