A NASA Lunar Trailblazer szondájának a holdi víz előfordulását kellett volna feltérképeznie, de az indítás után elveszett kapcsolatot nem sikerült helyreállítani.
A 200 kg-os szonda az Intuitive Machines második küldetésével (IM–2) 2025. február 26-án indult a Hold felé, július elején kellett volna Hold körüli pályára állnia. Az indítás után 48 perccel a kis szonda rendben levált a hordozórakétáról, és megkezdte a Hold felé vezető útját. Egy órával a start után a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) pasadenai irányítóközpontjának szakemberei sikeresen kapcsolatba léptek a szondával, azonban az indítást követő napon a kapcsolat megszakadt, és azt a hosszan tartó próbálkozások ellenére sem sikerült helyreállítani. Eközben a szonda egyre távolabbra került a Földtől, így a remény halványult, ezért a NASA július 31-én feladta, és hivatalosan is elveszettnek nyilvánította a Trailblazert. A kétirányú rádiókapcsolat hiányában még a hiba okát sem sikerült kideríteni, a korlátozottan rendelkezésre álló adatokból azonban az valószínűsíthető, hogy a napelemek nem fordultak megfelelő irányba, ezért az akkumulátorok lemerültek. A radaros és optikai megfigyelésekből az is kiderült, hogy a Lunar Trailblazer lassan forgott.
A Lunar Trailblazer szonda a Lockheed Martin Space coloradói telephelyén 2024 augusztusában. A 2025. februári start az irányítók után elvesztették a kapcsolatot a szondával, amelynek a Holdon előforduló vizet kellett volna vizsgálnia. (Kép: Lockheed Martin Space)
A szondának nagyfelbontású térképeket kellett volna készítenie a holdi víz eloszlásáról, beleértve azt is, hogy milyen formában van jelen a víz, továbbá meg kellett volna állapítania a Holdon előforduló víz mennyiségét és annak időbeli változását. Tudományos szempontból érdekes lett volna kideríteni, hogyan működik a víz körforgása egy légkör nélküli égitesten.
A Lunar Trailblazer két tudományos műszert vitt magával. Az illékony anyagokat és az ásványokat feltérképező HVM3 (High-resolution Volatiles and Minerals Moon Mapper) képalkotó spektrométer a NASA Sugárhajtás Laboratóriumában (JPL) készült, ezzel kellett volna a víz és a különböző ásványok előfordulási helyét azonosítani. Az LTM (Lunar Thermal Mapper) termikus térképező műszer az Egyesült Királyságban, az Oxfordi Egyetemen készült, az Egyesült Királyság Űrügynöksége (UK Space Agency) finanszírozásával. A hőmérsékleti adatok gyűjtésén kívül ennek a műszernek kellett volna meghatározni a szilikátos kőzetek összetételét, hogy a kutatók jobban megértsék, miért változik időben a kőzetek és a holdi talaj víztartalma. A műszerek fejlesztői bíznak abban, hogy fáradozásuk nem vész kárba, annál is inkább, mert a NASA egy későbbi repülésre már ki is választotta a JPL-ben építendő ultrakompakt képalkotó spektrométert (UCIS-Moon, Ultra Compact Imaging Spectrometer for the Moon), amely spektrométer a most elveszett HVM3-mal azonos felépítésű lesz.
A Lunar Trailblazer két tudományos műszerének egyike az Oxfordi Egyetemen (Egyesült Királyság) készült Lunar Thermal Mapper (LTM) volt. (Kép: University of Oxford)
A Lunar Trailblazert a NASA 2019-ben a SIMPLEx (Small Innovative Missions for Planetary Exploration) pályázat keretében választotta ki megvalósításra az olcsó, de kockázatos bolygókutató küldetések egyikeként.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Életre kel-e a szonda?
Intuitive Machines: a második holdi leszálló űrszonda
A Lunar Trailblazer küldetésének hivatalosan is vége (NASA)
A NASA Lunar Trailblazer küldetése (NASA)
High-resolution Volatiles and Minerals Moon Mapper (HVM3) (NASA JPL)
Lunar Thermal Mapper (LTM) (NASA JPL)
Bár még további hat év, mire az európai Jupiter-szonda megérkezik az óriásbolygóhoz, a műszereit menet közben igyekeznek kipróbálni.
