Az Európai Űrügynökség (ESA) azt tervezi, hogy űrszondát küld a Földet 2029-ben (nagyon) megközelítő Apophis kisbolygóhoz.
Három évtizeddel ezelőtt, 1994 júliusában a csillagászok ámulattal figyelték, ahogy a Shoemaker–Levy 9 üstökös darabjai becsapódtak a Jupiterbe. Az esemény felkeltette az érdeklődést a bolygóvédelem területe iránt is, hiszen joggal merült fel a kérdés: mit tudnánk tenni, ha ugyanilyen esemény volna kilátásban a Földdel kapcsolatban? Bár a szóban forgó 99942 Apophis nevű kisbolygóról évekkel korábban elterjedt, hogy akár ütközhet is bolygónkkal, a pontosabb számítások ezt kizárták. Ettől még a kb. 350 m-es földsúroló kisbolygó 2029-ben esedékes közelsége különleges alkalmat kínál arra, hogy minél többet megtudhassunk az égitestről. Nem véletlen, hogy több terv is született már a meglátogatására, ezekről korábbi cikkeinkben már olvashatnak (ld. a lap alján). A NASA például az elsődleges feladatát már végrehajtó OSIRIS-REx űrszondájával szeretné megközelíteni az ideérkező kisbolygót. A pályája tulajdonságaiból adódóan az OSIRIS-APEX (APophis EXplorer) nagyjából egy hónappal az Apophis Föld melletti elrepülése után érkezik meg az égitesthez. De magáncégek is fontolgatják, hogy űrszondát küldenének az Apophishoz.
Az Apophis annál is inkább érdekes, mert nem csak 2029-ben, de később is várhatók szoros megközelítései. Legközelebb 2036-ban jár majd ismét a környékünkön, így pályájának minél pontosabb ismerete mellett a fizikai tulajdonságai sem közömbösek.
Az Európai Űrügynökség (ESA) bolygóvédelemmel is foglalkozó programja (Space Safety) egy nagy lépést tett az Apophis megismerése felé azzal, hogy nemrég bejelentették: megkezdik a RAMSES (Rapid Apophis Mission for Space Safety) űrszonda küldetésének előkészítését. A RAMSES 2029-ben látogatná meg a kisbolygót, elkísérve azt kivételesen közeli elrepülésén a Föld mellett. A kutatók azt vizsgálják majd, hogy a Föld gravitációs hatására megváltoztatja-e – és ha igen, hogyan – a kis égitest fizikai jellemzőit. Az árapályerők hatására például a felszíni anyag csuszamlásai jöhetnek létre, esetleg előbukkanhat a felszín alatti rétegek anyaga is. A remények szerint az eredmények nyomán az emberiség hasznos információt szerez ahhoz, hogy a jövőben képes legyen megvédenie bolygónkat egy esetleges kisbolygó-becsapódástól.
A RAMSES a Föld mellett elhaladó Apophis kisbolygónál. Ahogy a Hera, úgy ez a szonda is vinne magával két CubeSat méterkategóriájú társat, amelyek a kisbolygó közelébe érve önállósulnának. (Fantáziakép: ESA Science Office)
A tengerjáró hajóhoz hasonlítható méretű Apophis 2029. április 13-án 32 ezer km-en belül – tehát a geostacionárius pályán keringő műholdakhoz képest közelebb – halad el a Föld felszínétől. Rövid ideig szabad szemmel is látható lesz a tiszta, sötét égbolton, akár kétmilliárd ember figyelheti meg Európa és Afrika nagy részén, valamint Ázsia egyes területein. A csillagászok korábban kizárták annak esélyét, hogy az Apophis legalább a következő egy évszázadon belül összeütközne bolygónkkal, de a 2029-es megközelítés is egy igen ritka jelenség lesz. Az összes jelenleg ismert kisbolygó méretének és pályájának elemzésével a szakemberek úgy kalkulálnak, hogy egy ekkora méretű objektum csak 5–10 ezer évente jut ennyire közel a Földhöz. Összehasonlításképpen: teljes napfogyatkozás kb. másfél évente egyszer figyelhető meg valahol a Földön, a Halley-üstökös pedig 76 évente tér vissza a földi megfigyelők számára.
A RAMSES 2028 áprilisában el kell induljon, hogy a következő év februárjában, két hónappal a legnagyobb földközelség előtt megérkezzen Apophis mellé. A határidő szűkös, így az ESA megkezdi a küldetés előkészítését a meglévő források felhasználásával. Az ESA Miniszteri Tanácsának 2025 novemberi ülésén döntenek arról, hogy teljes mértékben elkötelezzék-e magukat a RAMSES mellett. A fedélzeti tudományos műszerek segítségével az űrszonda alapos felmérést végezne az Apohis alakjáról, felszínéről, pályájáról, forgásáról. A Föld közelében történő elrepülés közben és után a változások elemzésével a kutatók bepillantást nyerhetnek az égitestnek a külső erőkre adott válaszáról, ennek révén pedig az összetételéről, belső szerkezetéről, kohéziójáról, tömegéről, sűrűségéről és porozitásáról. Ezek mind fontos tulajdonságok annak felméréséhez, hogyan lehetne a legjobban eltéríteni egy majdani veszélyes kisbolygót a Földdel való ütközéshez vezető pályáról. Mivel a kisbolygók a Naprendszer kialakulásának több mint négymilliárd éves tanúi, a RAMSES adatainak természetesen tisztán tudományos haszna is lenne.
Az ESA RAMSES űrszondája az alkalmazott technológia, szakértelem és műszerezettség tekintetében nagyban épít a Hera kisbolygóküldetésre. Az októberben indítani tervezett Hera a Didymos–Dimorphos kettős földközeli kisbolygót célozza, hogy 2026-ban odaérve közvetlenül is megfigyelhesse, milyen következményei lettek a NASA DART (Double Asteroid Redirection Test) kisbolygó-eltérítési kísérletének, amikor nagy sebességgel belerepültek a Dimorphosba. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Magáncégek is felkeresnék az Apophist
OSIRIS-REx: egy másik kisbolygónál?
Dél-Korea nem megy az Apophishoz
Az Apophis nem jelent valós veszélyt
Európai mozaik – 2024. április
Halad a Hera tervezése
Föld-védelmi stratégiák
32 perc
Kisbolygó-eltérítés képekben
Célba ért a DART
Elindul az Apophis kisbolygóhoz küldendő RAMSES előkészítése (ESA)
Hamarosan, most augusztusban először tér vissza a Föld közelébe az ESA JUICE űrszondája, hogy lendületet nyerjen a Jupiter felé vezető útján.
