35 év elteltével fedezte fel egy amatőr kutató, hogy a Voyager–2 eddig ismertnél több felvételén is láthatók az Uránusz gyűrűi.
Eddig úgy tudtuk, hogy a Voyager–2 felvételei közül csupán kettőn láthatók az óriásbolygó gyűrűi. A szonda 1986-os, Uránusz melletti elrepülése óta földi távcsövekkel is sikerült megfigyelni a gyűrűket, és például a Keck Obszervatóriumban 2007-ben végzett megfigyelések arra engedtek következtetni, hogy a legbelső, úgynevezett dzéta gyűrű (ζ/R1986U2) helyzete és fényessége 1986 óta megváltozhatott. A gyanút azonban nehéz volt igazolni, mert a Keck-távcső és a Voyager eltérő irányból látott rá a gyűrűrendszerre, az űrszonda akkor is le tudta fényképezni a gyűrűket, amikor azokat hátulról világította meg a Nap.
A Keck Obszervatórium 2007-ben készített felvételei az Uránusz gyűrűrendszeréről. A képeken a dzéta gyűrű is azonosítható. (Kép: Matt Hedman)
Egy képfeldolgozással foglalkozó lelkes amatőr, Ian Regan arra volt kíváncsi, lehetnek-e további Voyager-felvételek, amelyeken megtalálhatók az Uránusz ismert, sőt esetleg ismeretlen gyűrűi. Kérdésére a NASA bolygókutatási adatbázisában (PDS, Planetary Data System) kereste a választ. Több felvételt egymásra másolva és felerősítve egy szabad hozzáférésű szoftver segítségével három olyan gyűrűt talált, amelyeket azokon a felvételeken addig senki sem vett észre: a legkülső mű gyűrűt, egy keskeny porsávot a lambda és delta gyűrűk között, valamint a rejtélyes és tünékeny dzéta-gyűrűt.
Az újra feldolgozott Voyager felvételen Ian Regan azonosítani tudta a dzéta gyűrűt, amely a bolygó sarlója mellett halvány körként látszik. (Kép: Ian Regan)
Regan a feldolgozott képeket a Twitteren tette közzé, így azok eljutottak a Southwest Research Institute bolygókutatójához, Tracy Beckerhez és az Idaho Egyetemen az Uránusz gyűrűinek kutatására specializálódott Matthew Hedmanhez, akik bemutatták az eredményt egy októberi bolygókutatási konferencián. A munka eredményeként arra mutattak rá, hogy a dzéta gyűrű olyan Voyager-felvételeken is látható, amelyeken azt korábban nem vették észre. Az adatok a dzéta gyűrű legfényesebb szakasza helyének és a gyűrű fényességének 1986 és 2007 közötti megváltozását jelzik, amiből arra következtettek, hogy két évtized alatt a gyűrűt alkotó anyag mennyisége is számottevően megváltozott.
A tágabb környezetet mutató felvételen a bolygó három gyűrűje látszik, a dzéta, a lambda és a mű. (Kép: Ian Regan)
Rámutattak arra is, hogy a vizsgálódás nem (teljesen) öncélú, hiszen egyrészt segítséget nyújthat az óriásbolygók gyűrűi keletkezését és fejlődését leíró elméletek pontosításához, másrészt, ha a bolygótudomány évtizedes áttekintés (decadal survey) ajánlásait követve a bolygó körüli keringési pályára álló szondát küldenének az Uránusz rendszerébe, akkor annak navigációját is segíthetnék a gyűrűrendszerre vonatkozó pontosabb adatok.
Az Uránusz gyűrűrendszerének vázlata. (Kép: Ian Regan)
Munkájához Regan az említett PDS adatbázis OPUS PDS portálját használta, amelyet bárki szabadon kipróbálhat.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A naprendszerkutatás távlatai
Az Uránusz röntgensugárzása
A Voyager űrszondák 30 éve
Tavaszodik az Uránuszon
Az Uránusz gyűrűi – újratöltve (Sky & Telescope)
NASA Planetary Data System
OPUS PDS portál
Szeptember végén a Juno a Jupiter jeges holdja közelében repült el. A Galileo óta nem láttuk ilyen részletesen az égitest felszínét.
