A Hubble-űrteleszkóp indításának 31. évfordulója alkalmából a csillagászok egy ragyogó „celebcsillagot”, galaxisunk egyik legfényesebb csillagát örökítették meg, amelyet gázból és porból álló ragyogó köd vesz körül.
A csillagot körülvevő gáz- és porburok öt fényév kiterjedésű. Ez a távolság megegyezik a Naphoz legközelebb eső csillag (Proxima Centauri) hozzánk viszonyított távolságával. A hatalmas égi struktúra egy vagy több óriási kitörés során jött létre, hozzávetőlegesen tízezer évvel ezelőtt. A csillag külső rétegei kidobódtak az űrbe, hasonlóan ahhoz, amikor egy forró teáskanna ledobja a tetejét. Csak a kidobódott anyag a Nap tömegének körülbelül a tízszeresét teszi ki.
A hatalmas csillag, amely AG Carinae néven ismert, borotvaélen táncol: igyekszik egyensúlyt tartani a gravitációs vonzás és a sugárzás okozta nyomás között, hogy elkerülje az óhatatlanul is bekövetkező pusztulást. Ez a csillag az úgynevezett fényes kék változócsillagok csoportjába tartozik.
Az AG Carinae a Hubble-űrtávcső 31. születésnapi képén. (Kép: NASA / ESA / STScI )
Ezek a kitörések a ritka fényes kék változócsillagok életének tipikus szakaszai. E csillagok nagyon gyorsan élik életüket és „fiatalon” halnak meg. Az ismert legnagyobb tömegű és legfényesebb csillagok közé tartoznak. Napunk nagyjából 10 milliárd éves élethosszához képest igen rövid ideig, mindössze évmilliókig élnek. Az AG Carinae is néhány millió éves, és a Naptól 20 ezer fényévnyi távolságban lakozik a Tejútrendszerben.
A fényes kék változók kettős személyiséget mutatnak: évekig nyugalmi állapotban vannak, majd hatalmas kitörést produkálnak. Ezek az óriás csillagok nagyon eltérnek az átlagos csillagoktól, mint amilyen a mi Napunk is. Az AG Carinae a becslések szerint akár 70-szer nagyobb tömegű, mint Nap, és fényessége vetekszik 1 millió Nap vakító ragyogásával.
Az olyan nagy kitörések, mint amilyen során az AG Carinae-t övező burok is keletkezett, egyszer vagy kétszer fordulnak elő a fényes kék változók életében. Egy fényes kék változócsillag csak akkor dobja le külső rétegeit, ha fennáll annak a veszélye, hogy a csillag szupernóvaként fejezi be életét. Hatalmas tömege és extrém magas hőmérséklete miatt a fényes kék változók, mint például az AG Carinae is, állandó harcban állnak a stabilitás fenntartása érdekében. A sugárzási nyomás belülről próbálja szétvetni a csillagot, míg a gravitáció próbálja egyben tartani. Ez a kozmikus mérkőzés azt eredményezi, hogy a csillag kitágul és összehúzódik. A nyomás időnként felülkerekedik és a csillag olyan hatalmas méretűre tágul, hogy ledobja külső rétegeit, akár egy kitörő vulkán. De ez a kitörés csak akkor következik be, amikor a csillag a szétvetés küszöbén áll. Miután a csillag ledobja külső rétegeit, összehúzódik normál méretére és egy időre újra nyugalmi állapotba kerül.
Mint sok más fényes kék változó, az AG Carinae is instabil marad. Kisebb kitöréseket ugyan produkál, de ezek nem olyan erősek, mint amelyek a jelenleg megfigyelhető ködöt létrehozták. Bár az AG Carinae most nyugalmi állapotban van, szuperforró csillagként továbbra is jelentős a kibocsátott sugárzása és az erőteljes csillagszele (töltött részecskék áramai). Ez a kiáramlás tovább alakítja a ködöt, bonyolult struktúrákat hoz létre, amikor a kiáramló gáz a lassabban mozgó külső ködbe csapódik. A csillagszél óránként 1 millió km-es sebességgel halad, körülbelül tízszer gyorsabban, mint a táguló köd. Az idő múlásával a forró szél utoléri a hűvösebb ledobódott anyagot, megforgatja és messzebb tolja a csillagtól. Ez a „hóeke” hatás megtisztította a csillag körüli üreget.
Az itt bemutatott kép látható és ultraibolya fényben készült felvételek kompozitja. Az ultraibolya fényben jobban megfigyelhető a szálas porszerkezet, amely szálak egészen a csillagig érnek. A Hubble ideális az ultraibolya fény megfigyelésére, mert ezt a hullámhossztartományt a földi légkör nem engedi át, csak az űrből lehet ilyen csillagászati észleléseket végezni.
A képen a vörös színben látszó anyag ragyogó hidrogéngáz, némi nitrogéngázzal vegyülve. A kép bal felső részén ott figyelhető meg diffúz vörös anyag, ahol a csillagszél áttörte a korábban lelökődött anyagot és elsodorta az űrbe. A legjellemzőbb jelenség – amely itt kék színben pompázik – a szálas szerkezet, amelynek az alakja ebihalra, illetve aszimmetrikus buborékokra emlékeztet. Ezek a struktúrák porcsomók, amelyeket a csillag visszavert fénye világít meg. Közülük is a legszembetűnőbbek a balra alul látható, ebihal alakú sűrűbb porcsomók, amelyeket a csillagszél formált. A Hubble kiváló képalkotása nagyon részletesen feltárja ezeket a finom megjelenésű struktúrákat.
A nagy tömegű csillagok, mint az AG Carinae is, fontosak a csillagászok számára, mivel ezek a hosszú távú hatással vannak a kozmikus környezetükre. A Hubble történetének legnagyobb programja során (ULLYSES) a fiatal csillagok ultraibolya fényét és a környezetük alakításának módját tanulmányozta.
A fényes kék változócsillagok ritkák: kevesebb mint ötven ilyen csillag ismert a szomszédos galaxisokban. Ezek a csillagok néhány tízezer évet töltenek ebben a fázisban, amely mindössze egy szempillantás a kozmikus időskálán. Várhatóan ezen csillagok közül sokan gigászi szupernóva-robbanással fejezik majd be életüket, amelynek során az Univerzum a vason túli rendszámú nehezebb elemekkel gazdagodik majd...
Érdekes adatok a Hubble-űrtávcsőről:
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Születésnapi fotó a Hubble-től
Születésnapi szappanbuborék
25 év – 25 kép (1. rész)
25 év – 25 kép (2. rész)
25 év – 25 kép (3. rész)
25 év – 25 kép (4. rész)
25 év – 25 kép (5. rész)
Nagykorú lett a Hubble
Édes kis tizenhat éves...
Születésnapi ajándék az ünnepelttől
Lenyűgöző felvételek a HST szülinapjára
Boldog születésnapot Hubble!
Óriáscsillag a megsemmisülés határán – a Hubble 31. születésnapi képe (hubblesite.org)
