Víztelen „vízmosás”

A legújabb kutatások szerint a Marson az eddig vízmosásnak vélt képződményeket valószínűleg nem a víz hozta létre.

A Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának (JHU APL) kutatói a Mars Reconnaissance Orbiter felvételein több mint 100 vízmosásnak (gully) nevezett képződményt vizsgáltak meg. Ennek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy azokat az eddigi elképzelésekkel ellentétben mégsem folyékony víz alakította ki. Vizsgálataikhoz a Mars körül keringő szonda kompakt képalkotó spektrométereinek (CRISM) adatait használták fel. Ezeket a képeket a CTX és a nagy felbontású HiRISE kamerák felvételeivel vetették össze. Vizsgálataik során nem találtak ásványtani bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vizsgált helyeken nagy mennyiségben folyékony víz vagy annak jelenlétével összefüggő ásványok lennének jelen. A szerzők véleménye szerint tehát a vízmosások kialakulására más magyarázatot kell keresni, elképzelhető, hogy a szén-dioxid kifagyása és olvadása állhat a jelenség hátterében. Szakmai pubikációjuk nemrég a Geophysical Research Letters című folyóiratban jelent meg. (Tegyük hozzá, hogy a felfedezés alig egy évvel azután született, amikor a NASA világszenzációként jelentette be a vízmosásokban a folyékony víz felfedezését, lásd korábbi cikkünket. – B. E.)

A környezetükbe mélyen bevágódó, a felső képen látható marsi „vízmosások” kétségtelenül hasonlítanak a földi vízmosásokra, amelyeket folyékony víz vájt a talajba. Amikor azonban a felvételt kiegészítették az ásványtani információkkal (alsó kép), eltűnt a hasonlóság, nem látszanak víz okozta változások. A képen látható terület kb. 3 km kiterjedésű, és a Hale-kráter keleti peremén fekszik. A nagy felbontású felső képet a HiRISE kamera készítette, ezt egészítették ki az alsó képen a CRISM képalkotó spektrométer kémiai összetételt is tartalmazó adataival. A világoskék szín a vulkanikus eredetű szilikátásványoknak felel meg, amelyek összetételét semmilyen hatás sem változtatta meg. A CRISM mérései szerint a „vízmosásokban” nem fordulnak elő hidratált ásványok, amelyek a szilikátok és a folyékony víz kölcsönhatásának eredményeképpen jöhettek volna létre. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UA / JHU APL)

A kutatást vezető Jorge Núñez (JHU APL) elmondta, hogy a HiRISE kamera felvételeit elemző kutatók és mások is korábban már megfigyelték a „vízmosások” (egyelőre jobb híján nevezzük továbbra is így a képződményeket) évszakos változását, sőt arra is rámutattak, hogy ennek legvalószínűbb oka a szén-dioxid kifagyása lehet. Ennek ellenére más kutatók a folyékony víz jelenlétét tartották a jelenség okának. Núñez és munkatársai legújabb kutatása abban jelentett előrelépést, hogy ők a HiRISE nagy felbontású, de csak az optikai tartományban készülő, így ásványtani információt nem tartalmazó felvételeit összevetették a CRISM spektrométer mérési eredményeivel. Az ásványok közül elsősorban egyes rétegszilikátok – főként az agyagok – és más hidratált ásványok engednek a folyékony víz jelenlétére következtetni. Vizsgálataik során azonban a több mint 100 „vízmosás” legtöbbjében egyáltalán nem találtak agyagásványokat vagy más hidratált ásványokat. Ahol mégis, ott bebizonyosodott, hogy ősi kőzetek eróziós törmelékéről van szó, amely a lejtő mentén bekövetkező mozgások miatt került a felszínre és csúszott a lejtő mentén mostani helyére, nem pedig a jelenleg vagy a közelmúltban jelen lévő folyékony víz hatására alakultak ki. Ezek a kőzetek sok milliárd évesek, vagyis megerősítik azt, hogy a Mars régmúltjában valóban tartósan és bőségesen jelen volt a folyékony víz a bolygó felszínén.

Más kutatók számítógéppel modellezték, hogyan hozhatja létre a „vízmosásokat” a szén-dioxid évszakos fagyása és olvadása, illetve azok miként válhatnak ahhoz hasonló alakúvá, mintha valóban folyékony víz hozta volna létre azokat. Eredményeik összhangban vannak Núñez és csoportja megállapításaival.

A „vízmosások” keskeny csatornák, amelyek a meredek lejtőkön, például a kráterfalak belsején lefelé látszanak folyni, és gyakran legyezőszerű hordalékkúpként végződnek. A Mars Global Surveyor felvételein még 2000-ben fedezték fel a képződményeket. A magasabb táblahegyek dűnelejtőhöz hasonló oldalfalain futnak le a völgyek aljáig. A „vízmosások” letagadhatatlan hasonlóságot mutatnak azokkal a földi formákkal, ahol a víz lejtésirányba haladva magával szállítja a laza, erodált talajt. A „vízmosások” végén látható hordalékkúpok friss, alig erodált állapotából és a rajtuk képződött becsapódásos kráterek hiányából a kutatók arra következtettek, hogy a vízmosások legfeljebb néhány millió évesek. Sokan döntő bizonyítékként tekintettek a felfedezésre, miszerint a Mars közelmúltjában folyékony víz lehetett a felszínén. Ám, ahogy egyre több vízmosást fedeztek fel, úgy váltak egyre nyilvánvalóbbá a marsi és a földi vízmosások közötti eltérések.

Kapcsolódó cikkek:
Marsi „vízfolyások”
Mars: valamit visz a ... víz?
MRO: az első két év vége
Nagyfelbontású képek a Marsról
Az MRO elérte végleges pályáját

Kapcsolódó linkek:
A marsi „vízmosásokat” nem víz mosta (NASA JPL)
NASA Sugárhajtás Laboratóriuma (JPL)
A NASA marskutatási oldala
Mars Reconnaissance Orbiter (MRO)