A NASA Swift műholdjával megtalálták az eddig ismert legtávolabbi gamma-kitörést. Fénye az univerzum mostani kora néhány százalékának megfelelő idő óta utazott hozzánk.
A gamma-kitörés a GRB 080913 jelölést kapta (neve a felfedezés napjára, 2008. szeptember 13-ára utal). A kitörés utófénylésének vizsgálata során sikerült megbecsülni a színképvonalainak vöröseltolódását. Abból pedig arra következtettek, hogy a gamma-kitörés 12,8 milliárd évvel ezelőtt zajlott le. Ez olyan nagy távolságnak felel meg, ami a csillagászok által jelenleg belátható világegyetem szélét jelenti. (A legjobb modelljeink szerint az ősrobbanás óta e gamma-kitörés keletkezésekor még alig több mint 800 millió év telt el.)
Az óriási tömegű csillag, amelynek „élete” feltehetőleg ilyen robbanással fejeződött be, az univerzum legelső csillag-generációinak képviselője lehetett.
A GRB 080913 égi környezetének optikai és ultraibolya tartományban, valamint röntgentartományban készült képe, a Swift fedélzetén elhelyezett távcsövek felvételeinek kombinálásával. Középen a kitörés, amely különösen a röntgentartományban fényes. (Kép: NASA / Swift / Stefan Immler)
A Swift a gamma-sugárzást szeptember 13-án az Eridánusz (Eridanus) csillagkép irányában észlelte. A röntgentávcső 2 percen belül ráállt a feltételezett pozícióra, ahol valóban egy addig ismeretlen, gyorsan halványodó forrást talált. A gamma-kitörések vizsgálatánál fontos szerepe van az időnek: ha sokáig tétlenkednek, semmi sem látszik már a jelenségből. A Földön az ESO (Európai Déli Obszervatórium) 2,2 méteres átmérőjű teleszkópja (La Silla, Chile) volt az, amellyel az optikai utófényt megfigyelték, hét különböző hullámhosszon. A távcsövet vezérlő program a Swift riasztása nyomán azonnal automatikusan célra áll. Így a röntgenmérések indulása után 1 perccel már az optikai mérések is megkezdődtek!
A különböző színekben mért fényesség függ attól, hogy a sugárzás forrása milyen távol van. Ebből meg lehet becsülni a vöröseltolódást. Másfél órával később azután a VLT óriástávcsővel (Paranal, Chile) részletesebb színképet is fel tudtak venni. Ennek alapján a vöröseltolódás értéke 6,7.
A gamma-villanások a világegyetem legnagyobb energiájú kitöréseit jelzik. A jelenleg elfogadott legjobb modell szerint a hipernóva-robbanások igen nagytömegű csillagok összeomlásakor jönnek létre, amikor elfogy a nukleáris tüzelőanyag, s az égitest a saját súlya alatt összeroppan. A magból fekete lyuk vagy neutroncsillag keletkezik. A felszabaduló energia irányított nyalábokban hagyja el az esemény helyszínét, s a csillag közelében levő – korábban éppen általa kibocsátott – anyagfelhőket világításra készteti. Feltehetően azokat a kitöréseket látjuk ilyen hihetetlen távolságokból is, amelyeknél a nyaláb a térben épp felénk irányul.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Gamma-kitörések a világegyetemben a felfedezéstől napjainkig (1. rész)
Gamma-kitörések a világegyetemben a felfedezéstől napjainkig (2. rész)
Gamma-kitörések a világegyetemben a felfedezéstől napjainkig (3. rész)
Gamma-kitörések a világegyetemben a felfedezéstől napjainkig (4. rész)
Úton a gammakitörés-vadász
A legtávolabbi ismert gamma-kitörés felfedezése (NASA)
A Holdra visszatérő űrhajósok bázisának elektromos energiára is szüksége lesz. Az ellátás biztosítására egy miniatűr nukleáris erőmű lehetősége is számításba jöhet.
