Régóta megválaszolatlan a kérdés, hogy a Földön talált meteoritok összetétele miért csak az esetek igen kis részében egyezik a közeli kisbolygók összetételével.
A Föld közelében lévő aszteroidák (angol rövidítéssel NEA - Near Earth Asteroids) spektroszkópiai vizsgálata azt mutatta, hogy ezek kétharmad részben az úgynevezett LL típusú kondrit csoportba tartoznak (az LL rövidítés a "low iron" és "low metal", azaz fém- és vasszegény összetételre utal). A Földön talált meteoritoknak csupán nyolc százaléka ilyen típusú, és ez fejtörést okozott a szakértőknek. A különbség nem lehet a véletlen műve, hiszen a vizsgált földi meteoritok száma több ezres nagyságrendű volt. Az eltérést az magyarázhatja, hogy a Földön talált meteoritok a Mars és Jupiter közti kisbolygóövből származnak. Ezek az aszteroidák jóval változatosabb összetételűek, mint a földközeliek. Azt még mindig nem lehetett tudni, hogy miért főleg ebből a régióból érkeznek a Földre a meteoritok.
Ez a jellegzetes kőmeteorit (kondrit) 2000-ben került elő az Antarktiszról. (Kép: NASA)
A jelenségre a Jarkovszkij-hatás ismeretében adhatunk magyarázatot. Ez a hatás abban áll, hogy a forgó aszteroidák a napos oldalukon kapják a Naptól a hőt és a forgásuk következtében más irányban is sugároznak ki belőle. Ez egy kis, a fénynyomáson alapuló hatás, de hosszú távon azzal jár, hogy az aszteroidák pályájának nagytengelye (átlagos távolsága a Naptól) megváltozik. Konkrétan a keringésükkel nem egyező (retrográd) irányban forgó testek lassan bespiráloznak a Naprendszer középpontja felé. Így magyarázható az, hogy a Földön sok meteorit a Mars és Jupiter közötti régióból származik. Meg kell jegyezni még, hogy a Jarkovszkij-hatás csak a kis aszteroidákra jelentős, a nagyobb méretű, a Földre is veszélyes testek pályáját nem befolyásolja lényegesen.
A Földre veszélyes aszteroidákkal és a becsapódásuk elleni védekezéssel foglalkozó szakembereknek jelent nagy segítséget ez a felfedezés. A becsapódás elleni védekezésnek fontos része az aszteroida összetételének ismerete. Mivel a Jarkovszkij-hatás révén csak a kisebb aszteroidák jöhetnek a Mars és Jupiter közti térségből, ezért arra lehet számítani, hogy a nagyobb és veszélyesebb aszteroidák csupán a Föld közelében levő csoportból jöhetnek. Ezeknek az összetétele viszont – mint már a cikk elején említettük – meglehetősen jól ismert.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kisbolygó-megfigyelés radarral
A földközeli kisbolygók törmelékhalmok?
Kanadai mikroműhold kisbolygók keresésére
A Mars helyett kisbolygóra utazzunk?
A hiányzó láncszem a meteoritok és az aszteroidák között (Astronomy Now)
Jarkovszkij-effektus (Wikipedia)
A NASA Enrico Fermiről nevezte el a nemrég felbocsátott gamma-csillagászati űrobszervatóriumát. Máris elkészült az első égtérkép.
