A NASA Chandra röntgencsillagászati mesterséges holdjával is megfigyelhető a sarki fény jelensége a Naprendszer legnagyobb bolygójának felsőlégkörében.
A Jupiteren sok esetben a sarki fény oka más, mint a Földön (vagy akár a Szaturnuszon).
Az erős, gyorsan forgó mágneses tér nyomán erős elektromos tér keletkezik a bolygó körül. Ennek hatására a Jupiter aktív vulkánosságáról ismert holdjáról, az Ióról elszabaduló részecskék összegyűlnek, és a Jupiter körüli pályáról, fokozatosan felgyorsulva, a mágneses erővonalak mentén a légkörbe jutnak. A sarki fény ezért az óriásbolygó pólusai környékén gyakorlatilag állandóan megfigyelhető, s kb. ezerszer erősebb, mint nálunk a Földön.
A Földön ezzel szemben a sarki fény a Napból származó nagyenergiájú részecskék nyomán keletkezik, és napkitörések után erősődik fel. Ez a mechanizmus természetesen esetenként a Jupiteren is működik.
A sarki fény a Jupiteren erős röntgensugárzással jár, amint azt a mellékelt, 2003. februári adatokból készült képen is láthatjuk. A jelenséget a poláris vidékeken a légkörbe jutó nagyenergiájú, elektromosan töltött részecskék okozzák. Ezek a részecskék többszörösen ionizált oxigén-, illetve egyéb atomok, amelyek az erős elektromos térben gyorsulnak fel.
Kapcsolódó cikkek:
Sarki fény a Szaturnuszon
Kapcsolódó linkek:
A Jupiter sarki fényéről a Chandra honlapján
A NASA Hubble Űrtávcsöve és a Cassini űrszonda együttes mérései alapján vizsgálták a Szaturnuszon a sarki fény jelenségét.
