Tegnap bemutatták a Hubble Űrtávcső – és a csillagászattörténet – eddigi legérzékenyebb, optikai tartományban készült felvételét.
A Hubble Ultra Deep Field (HUDF) az űrteleszkóp 400 keringése során, összesen mintegy egymillió másodpercnyi idő alatt készült. A telihold átmérője tizedrészének megfelelő tartomány földi távcsövekkel meglehetősen „üresnek” tűnik, ezen az érzékeny felvételen azonban tízezerszámra látszanak rajta halvány, zömmel nagyon távoli galaxisok.
Az optikai és a közeli infravörös tartományban készült felvételek kombinációja lehetővé teszi, hogy olyan „fiatal” csillagszigeteket azonosítsanak, amelyek a világegyetem keletkezése után mindössze 400-800 millió év elteltével jöttek létre. (A mellékelt képkivágásokon egy-egy kicsi részlet látható - NASA / ESA / STScI)
A HUDF – az ezt megelőző, 1995-ös és 1998-as Hubble „mélyvizsgálatokhoz” hasonlóan – csillagászati megfigyelések sorát indítja majd el, mind a Földről, mind az űreszközökről. Mivel a látható fény csak egy szűk tartománya az elektromágneses sugárzásnak, a más hullámhosszakon végzett megfigyelések segítenek összerakni a korai világegyetemre vonatkozó teljes képet.
Kapcsolódó cikkek:
Sorsára hagyják a Hubble-űrtávcsövet
Kapcsolódó linkek:
A legmélyebb pillantás az univerzumba - az Origo részletes cikke képekkel és animációval
Hubble Ultra Deep Field – NASA sajtóközlemény
Két röntgencsillagászati mesterséges hold, az amerikai Chandra és az európai XMM-Newton adatai alapján a kutatók egy olyan galaxist fedeztek fel, amelynek a közepén levő, százmilliónyi naptömegű fekete lyuk épp a közelmúltban "falt fel" egy túl közel került csillagot.
