Csillagevő fekete lyuk

Két röntgencsillagászati mesterséges hold, az amerikai Chandra és az európai XMM-Newton adatai alapján a kutatók egy olyan galaxist fedeztek fel, amelynek a közepén levő, százmilliónyi naptömegű fekete lyuk épp a közelmúltban "falt fel" egy túl közel került csillagot.

Hasonló eseményt nagy valószínűséggel most először sikerült megfigyelni. Az RXJ1242-11 jelű galaxist korábban a ROSAT röntgenholddal fedezték fel. A most nagy felbontással is megfigyelt röntgen-kitörést a kutatók úgy értelmezik, hogy egy, az eredeti pályáját valamilyen okból (például egy közel került másik csillag gravitációs lendítő hatására) elhagyó csillag veszélyesen közel került a központi fekete lyukhoz. Az árapályerők szétszakították, és anyagának egy kis része (kb. 1%-a) behullott a fekete lyukba. (A maradék a számítások szerint kidobódik a fekete lyuk környezetéből.) Az egyenlőtlen "harcban" a csillagnak nem sok esélye volt, hiszen tömege mintegy százmilliószor kisebb a központi objektuménál. Az esemény során nagyjából annyi energia szabadult fel, mint egy szupernóva-robbanás alkalmával. A megfigyelt röntgensugárzás a beszippantott, több millió fokos hőmérsékletű gáztól származik. A becslések szerint egy tipikus galaxisban átlagosan tízezer évente fordulhat elő ilyen jelenség.

A ROSAT 1992-ben készített képe. Másfél évvel azelőtt ezen a helyen még semmi sem látszott, így a kitörés legalább 20-szoros fényességváltozásnak felelt meg. A fehér négyzettel jelölt területről készült 2001-ben a Chandra nagy felbontású röntgenképe, amelyen a forrás már 200-szor halványabb, mint 1992-ben volt - az esemény véget ért!

Az XMM-Newton műszereivel el tudták készíteni a galaxisközéppont röntgenszínképét. Ennek alapján zárták ki a megfigyelt gyors, nagy energiájú kitörés más lehetséges magyarázatait.

További részletek olvashatók az Origo cikkében.