Érdekes párhuzamok a második magyar űrrepülés és az első magyar óceánrepülés között.
Cikkünk előző részét azzal fejeztük be, hogy Charles A. Lindbergh személyén keresztül vannak közös szálak a második magyar űrrepülés és az első óceánrepülés között. Ami az űrhajózási kötődést illeti, 1929-ben Lindbergh találkozott Robert H. Goddard professzorral, aki rakétákat fejlesztett és új típusú üzemanyagokat kutatott. Lindbergh és Goddard osztozott abban a hitben, hogy egy napon megépülhet egy rakéta, amellyel el lehet jutni a Holdra. A híres pilóta segíteni szerette volna a professzor kutatásait, és kapcsolatait felhasználva támogatást szerzett Daniel Guggenheimtől. Ennek köszönhetően Goddard az új-mexikói Roswell városának közelében létesített egy laboratóriumot. Néhány éven belül már 4,5 m hosszú, 40 kg tömegű rakétákat is indított, amelyek akár 2300 m magasra felrepültek (1935. május 31. – „A” sorozat).
Robert Goddard egyik rakétája felbocsátás előtt – Charles A. Lindbergh ezredes felvétele az indításra szolgáló torony tetejéről. Roswell, Új-Mexikó, 1935. szeptember 23. (Forrás: NASA)
Röviden az 1931-es eseményről
A magyar óceánrepülés gondolata 1929-ben Kanadában, emigráns magyarok között vetődött fel. Az ehhez kiválasztott – akkor még le sem gyártott – repülőgép 25 000 dolláros árát közadakozásból kívánták fedezni, de a képeslapakciók révén csak mintegy 5000 dollárt sikerült összegyűjteni. A hiányzó összeget egyfajta kölcsönként Szalay Emil flinti húsüzem-tulajdonos bocsátotta rendelkezésre. A repülést sikeresen végrehajtó leendő pilóta részére Rothermere lord angliai sajtómágnás 10 000 dollár jutalmat ajánlott föl. E díj fejében választotta a gépnek a „Justice for Hungary”, azaz „Igazságot Magyarországnak” nevet.
1930 elején az óceánrepülés pilótájának a Magyarországon élő Endresz Györgyöt kérték föl. Wilczek-Magyar Sándor a navigátori feladatot vállalta. Az ígért 1930-as tavaszi határidőre a „Justice for Hungary” nem készült el. A csúszás, majd a berepülések során észlelt hiányosságok pótlása és a javítások tovább késleltették a gép indulását. A meteorológiailag kedvező nyári időszak elmúltával, 1930 őszén az óceánrepülést 1931-re halasztották. 1931. július 15-én a neves meteorológus, Kimball professzor előrejelzése alapján indultak el. Helyi idő szerint 12:50-kor szállt fel Endresz György a gép hátsó ülésében Magyar Sándorral a Harbour Grace-i starthelyről – megkezdődött a több mint egy napig tartó repülés. Az óceán fölött a navigáció részben a hajózásban is alkalmazott csillagászati tájékozódás útján, részben az éppen elérhető óceánjárók rádiós bemérései révén zajlott. Az egyetlen felmerült műszaki problémát az ún. földindukciós iránytű működésképtelenné válása jelentette, de ez inkább csak kényelmetlenséget okozott.
50 kilométerre a tervezett céltól, a Mátyásföld felé vezető szakaszon pár száz méteres magasságban viszont megállt a motor üzemanyagellátása – még kb. 100 liternyi üzemanyaggal a tartályokban. Endresz György a Bodmér utáni Szári-dűlőnél az álló motorral kényszerleszállást hajtott végre.
A kényszerszállt repülőgép a bodméri határban, egy kukoricaföld szélén. Az esti magnéziumfényes felvétel érdekessége, hogy még látható a gépen a leszálláskor megsérült – nem sokkal később a javításhoz leszerelt – alumínium légcsavar is.
(Forrás: Asboth Oszkár: Az első helikopter. Népszava Könyvkiadó, Budapest, 1956)
Röviddel ezt követően egy értük küldött Fokker F.VIII-as Malert-gépen a pilóták – már utasként – este megérkeztek a főváros mátyásföldi, közforgalmi repülőterére. A kényszerleszállás során sérüléseket szenvedett „Justice for Hungary” repülőgép fotói a következő napokban a lapok címlapjaira kerültek. A pilótákat nemzeti hősként ünnepelték, a Millenniumi Emlékműnél Nemzeti Bizottság szervezte ünnepélyes fogadásukat. Teljesítményüket később a hazai sportszövetség rekordként könyvelte el.
„ A Magyar Aero Szövetség Sportbizottsága a f. é. november 23-án megtartott ülésén az alábbi rekordokat ismerte el: A motoros repülés «C» osztályában: Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 420 LE Pratt Whitney-motorral, Lockheed «Sirius»-típusú repülőgéppel f. é. július 15–16-án Harbor-Grace (New-Foundland) és Bicske (Magyarország) között végrehajtott 5189,8 km-es repülését leszállás nélküli távolsági nemzeti rekordnak.” (Forrás: 1931. november–december, AVIATIKA, 375. o.)
Az óceánrepülést követően kiadott, mozgatható részes képeslap – grafikáján többek között a repülők és a fő támogató arcképével. A kis repülőgép-sziluett az alul látható forgatóval „repíthető” a két végpont közötti, ortodrómát követő íves ablakocskában. Figyeljük meg, hogy milyen gondosan ügyeltek a történelmi hűségre – a gép nem éri el Budapestet (a mátyásföldi repülőteret). (Forrás: Antikvárium.hu)
Szabó Attila Kapcsolódó cikkek:
Sirius és Dragon az égen (1. rész)
Érdekes párhuzamok a második magyar űrrepülés és az első magyar óceánrepülés között.
