A nemrég sikeresen a légkörbe vezettet európai műhold nem csak adataiban, de zenében (!) is tovább él.
A napokban sikerült a sosem tervezett manőversorozat, és az Európai Űrügynökség (ESA) innovatív szélmérő műholdja, a 2018-ban indított és tervezett működési élettartamát túl is teljesítő Aeolus irányított módon visszatért a légkörbe és megsemmisült. Az esemény július 28-án magyar idő szerint 21 óra körül történt valahol az Antarktisz fölött – épp ez volt a műveletek célja. Az irányított légkörbe lépést pályamódosító manőverek összetett sorozata előzte meg, amelyek során az irányítók rövid idő alatt 320 km-ről 120 km-re csökkentették az űreszköz magasságát, úgy, hogy az lakott területektől távol lépjen a légkörbe. Így ha valamely nagyobb darabja el is jutott a felszínig, nem okozhatott kárt vagy sérülést. A témáról nemrég itt írtunk, az Aeolus lekapcsolásáról pedig áprilisban számoltunk be.
Mielőtt közel öt év működés után vége lett volna a sikeres európai földmegfigyelő műholdnak, megszületett a Life of Aeolus (Az Aeolus élete) című, stílszerűen fafúvósok együttesére írt kompozíció, amely végső soron a műhold adatainak felhasználásával készült. A fúvósegyüttes angolul wind orchestra, amiben benne van a wind, vagyis szél &8211; a műholddal pedig a szél sebességét térképezték fel a Földön, globális léptékben, közel valós időben. Az eredetileg tudományos kutatási célokra fejlesztett űreszköz méréseit a gyakorlatban, az időjárás-előrejelzési modellekben is hasznosították.
Az Aeolus eredményeire való emlékezés motiválta az ESA-t és Jamie Perera zeneszerzőt, hogy készítsenek egy olyan fúvósdarabot, amely a küldetés egészére kiterjedő adatokat használ fel. A 30 perces zeneműben minden másodperc egy napnak felel meg Aeolus életében. A műhold naponta 16-szor kerülte meg a Földet. A hangok magasságát, hosszát és erejét az Aeolus különféle adattípusait átalakítva hozták létre, különböző fúvóshangszerekre adaptálva. A legmagasabb hangokat a pikoló adja ki, ezek az Aeolus lézerével megvilágított felhők tetejét jelzik. A mélyebb tartományokban fagott és a basszusklarinét szól, ahogy az Aeolus műszere által lebocsátott lézersugarak elérik a Föld felszínét. Közben a klarinét, a fuvola és az oboa adja vissza a szél sebességét, a levegő hőmérsékletét, a légnyomást és a felhősűrűséget.
Aki meghallgatja a művet (igazán érdemes!), az észrevehet olyan különleges eseményeket is, mint a vulkánkitörések, amelyeket dobok, vagy a hurrikánok, amelyeket a szélre utaló hangeffektusok jeleznek. Az Aeolus működési idejére eső koronavírus-világjárványt egy lüktető szintetizátorhanggal jelenítette meg a komponista.
Az Aeolus élete című zenemű egy részlete, képekkel illusztrálva. A teljes kompozíció itt hallgatható meg. (Forrás: E. Trometer / szonifikáció és zene: J. Perera)
A szonifikáció, vagyis az adatok hanggá alakítása a maga nyers formájában nem eredményezett volna élvezetes zeneművet. A zeneszerző és munkatársai ezért megpróbáltak egyensúlyt teremteni egyrészt a valós adatok, másrészt a közönség igényei között.
Kapcsolódó cikkek:
Az Aeolus visszatér
Aeolus: itt a vég
Kapcsolódó linkek:
Az Aeolus sikeres légkörbe vezetése (ESA)
Az Aeolus hangja magával ragad (ESA)
Sok évvel az előző nagy bejelentéshullám után most itt az újabb: 2023-ban két előkészítő küldetés is indulhat. A tényleges bányászat azonban még odébb van...
