A Nemzetközi Űrállomás az emberiség 100 milliárd dollárt érő „előretolt egysége” a világűr kutatásában, amely már 10 éve rendíthetetlenül rója köreit a Föld körül. 2020-ra tervezett nyugdíjazása után egyes részei talán a világűr új területeinek felfedezésében is részt vehetnek.
Az Obama amerikai elnök által meghirdetett program szerint 2025-ig meg kellene oldani űrhajósok eljuttatását egy kisbolygóhoz. A szakemberek nemrégiben egy olyan új elképzelést mutattak be Washingtonban egy konferencián, amely a meglévő eszközök felhasználása mellett tenné ezt lehetővé. A NASA szakemberei jelenleg azon törik a fejüket, hogyan lehetne az űrállomás részegységeinek felhasználásával megépíteni egy olyan űrhajót, amelyet egy aszteroidához is el lehet juttatni, és hogyan lehetne létrehozni az űrhajó fedélzetén mesterséges gravitációt. Brian Wilcox, a NASA Jet Propulsion Laboratory (Pasadena, California) munkatársa a konferencián tartott előadásában bemutatott néhány olyan elképzelést, amelyet az ügynökség mérnökei alakítottak ki egy januári és egy júniusi brainstorming (ötletroham) összejövetel keretében.
A bemutatott elképzelés szerint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egyik legutóbb feljuttatott egységét, a Tranqulity modult használnák fel az aszteroidához induló űreszköz megépítésében, ez az egység lenne az űrhajósok anyahajója. A terv egyik előnye az, hogy a már Föld körüli pályán keringő egységet természetesen már nem kellene pályára juttatni, ami lényeges költségmegtakarítást eredményezhet. Másrészt a modul rendelkezik olyan kapcsolódási felülettel, amely biztosítja annak lehetőségét, hogy a későbbiekben megépítendő, már speciálisan a kisbolygó-küldetésre kifejlesztett, a meghajtást is biztosító további űreszközök is csatlakoztathatóak legyenek. Ezzel lehetőség nyílna arra, hogy az aszteroidához induló űrhajó végleges konfigurációját kisebb költségvetéssel, Föld körüli pályán állíthassák össze.
Az Endeovour fedélzetén februárban az ISS-re felvitt Tranquility modul. (Kép: NASA)
A Node-3, vagy más néven Tranquility modul a 2010. februári Shuttle-küldetés keretében került mostani helyére, és kifejezetten arról „híres”, hogy sokféleképpen felhasználható. Több dokkolóegységgel is ellátták, amelyekhez kisebb, mozgékony űreszközök egyidőben csatlakoztathatók. A kisbolygóhoz való megérkezés után az űrhajósok átmehetnének a kisebb űrhajókba, majd leválhatnának az anyahajóról, hogy minél közelebb jussanak az égitest felszínéhez.
További ötletek megvalósításával azt szeretnék elérni, hogy az űrhajósok szervezetére negatívan ható súlytalanság hatását csökkentsék. Az egyik ilyen elképzelés az Arthur C. Clarke 2001: Űrodisszeia című művéből már jól ismert koncepció, amely szerint az egymáshoz távolabb, néhány száz méterre, fémkábellel rögzített egységek egymás körül forognának, így hozva létre az űreszközök fedélzetén a gravitációt „pótló” hatást.
(Fantáziaképek: NASA)
A forgás az űrhajókban tartózkodó utasokban azt a folyamatos érzetet keltené, mintha a földihez hasonló nehézkedés hatna rájuk. Ezzel sok olyan probléma kivédhető lenne, ami most az űrhajósok számára igen nagy egészségügyi kockázatokat rejt egy több hónapos űrutazás során. Ilyen kockázat pl. az űrhajósok nagymértékű csontritkulása és az izomsorvadás, ill. bizonyos keringési, vérellátási és tájékozódási problémák.
A most bemutatott tervek egyelőre a koncepció szintjén léteznek, természetesen részletesebb kidolgozást igényelnek, módosulhatnak is. De a már létező és működő modulok felhasználásának koncepciója alapján sokkal inkább megvalósíthatónak és reálisnak tűnnek az űrkutatók és űrhajósok elé kitűzött hosszú távú tervek.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Mars helyett kisbolygóra utazzunk?
NASA költségvetési javaslat: újabb lépés előre
Űrrepülőkkel a Marsra?!
Fontolgatják ISS-részegységek újrahasznosítását kisbolygóhoz történő űrutazásra (New Scientist)
Brian Wilcox előadásának anyaga (NASA)
