Izraeli műhold Falcon-9-cel

Nem csak a SpaceX, de a világ idei utolsó űrindítása volt az EROS-C3 felbocsátása Kaliforniából.

A start helyszíne a Vandenberg Űrhaderő-támaszpont, időpontja december 30-án magyar idő szerint 8:38 volt. A hasznos teher a 186 millió dolláros EROS-C3 (Earth Resources Observation Satellite) nagyfelbontású földmegfigyelő műhold, az izraeli ImageSat International (ISI) megrendelésére.

Először essen szó magáról a műholdról. Viszonylag kevés nyilvános információ érhető el róla, nem véletlenül: elsődleges felhasználói ugyanis az izraeli kormányzati és katonai szervek lesznek. Annyit azért lehet tudni, hogy felbontása pánkromatikus üzemmódban 30 cm-es. Ez megegyezik azzal, amit a világ jelenlegi legfinomabb felbontást nyújtó kereskedelmi optikai földmegfigyelő űreszközei – a Maxar WorldView és az Airbus Pléiades-Neo holdjai – tudnak. Multispektrális (többszínű) képalkotásnál 60 cm-es a felszíni felbontás.

(Fantáziakép: ISI)

Az EROS-C3 egy sorozat harmadik tagja, a C1 és C2 jelűeket követi. Ezeket azonban nem az ISI indította, ilyen néven ne keressék őket az archívumunkban. A korábban mások által pályára juttatott műholdakat „kereskedelmi használatba vették” – könnyen lehet, hogy az izraeli katonai Ofek kémműholdsorozat egykori tagjairól van szó. Ez azt jelenti, hogy bár nem az ISI rendelkezik a műholdak fölött, de felvételeik kereskedelmi hasznosítására kizárólagos joggal bír.

Az új EROS-C3 gyártója egy 5 évvel ezelőtt kötött szerződés alapján az Israel Aerospace Industries (IAI), az űreszköz az OPTSAT-3000 platformra épült. (Az ilyen műholdak tömege általában nem haladja meg a fél tonnát.) Ez már az izraeli kereskedelmi távérzékelő műholdak harmadik generációja, az EROS-A 2000-ben, az EROS-B 2006-ban állt pályára. Az EROS-C sorozatba még egy optikai távérzékelő műholdat (C4, várhatóan 2026-os indítással) és két, az apertúraszintézis elvén működő nagyfelbontású radarműholdat (EROSAR-1 és -2) szánnak. Mindezek együtt alkotják majd az EROS NG (Next Generation) rendszert.

Érdekesség, hogy Kaliforniából szokatlan irányba indították az űreszközt. Ennek oka a megcélzott retrográd (vagyis a Föld tengely körüli forgásának irányával ellentétes) pálya. Az izraeli műholdak azért használnak retrográd pályákat, mert amikor saját országuk területéről indulnak, akkor biztonsági okokból nyugati irányba – vagyis a Földközi-tenger és nem a sűrűn lakott szárazföld felé – kell felemelkednie a hordozórakétáknak. További érdekesség, hogy bár a SpaceX eddig már meglehetősen sok űrindítást hajtott végre, mégis ez volt a legelső alkalom, hogy – a közel poláris, napszinkron pályáktól eltekintve – retrográd pályára vittek fel egy műholdat.

A Falcon-9 startja, amely után az első rakétafokozat a szárazföldre, a Vandenberg bázis területére szállt le, idén az utolsó volt a SpaceX számára. A rekordszámú, összesen 61 indítás azt jelenti, hogy átlagosan egy hetesnél is sűrűbb egymásutánban követték egymást az indítások a cég három használatban levő startállásának (egy Kaliforniában, kettő Floridában) valamelyikéről. Ezzel sikerült teljesíteni az év elején beharangozott ambiciózus célokat.

Kapcsolódó cikkek:
Izrael űrprogramja (1. rész)
Izrael űrprogramja (2. rész)
Izrael űrprogramja (3. rész)

Kapcsolódó linkek:
Az EROS-C3 izraeli földmegfigyelő műhold startja (Spaceflight Now)