Sikeresen pályára állt 60 újabb Starlink műhold, miközben az előző 60 startját elhalasztották.
A SpaceX alacsony pályáról végzendő szélessávú, rövid késleltetési idejű internetes adatátviteli szolgáltatásához szükséges műholdsereg január után idén már másodszor bővült. A start február 4-én, a floridai Cape Canaveral 40-es indítóhelyéről, egy Falcon-9 rakétával történt. Ennek első fokozata most ötödször repült, majd rendben visszaérkezett a számára kijelölt tengeri platformra, további újrahasznosítás céljából. Az indítás időpontja magyar idő szerint 7:19 volt, ami 6 órányi zónaidő-különbség miatt azt jelenti, hogy a helyszínen az éjszaka közepére esett.
(Kép: SpaceX)
A mostani repülés jelzése eredetileg Starlink V1.0-L18 lett volna. De a korábbra beütemezett, a Kennedy Űrközpont szomszédos 39A indítóállásán egy másik Falcon-9 rakétával tervezett start – szintén 60 új Starlink holddal – néhány napot csúszott. Az eredeti tervek szerint ez indult volna először, de technikai okok miatt elhalasztották. Feltehetően erre sem kell sokáig várni, az aktuális tervek szerint holnap (február 5-én) elindulhat az a „műholdadag” is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az eddigi legrövidebb idő telik majd el két dedikált Starlink start között. Az a holnapi lesz a műholdrendszer 60-as (vagy közel 60-as) adagjainak sorrendben 19. indítása. Aki úgy érzi, elveszett a számok között, annak emlékezetébe idézzük, hogy ebbe beleszámít a kezdeti v0.9 műholdváltozat 60 darabjának 2019. májusi pályára állítása is. Nem számít viszont az a tíz, magas inklinációjú (közel poláris) pályára küldött Starlink hold, amelyek nemrég, idén januárban (24-én) másik több mint 100 kis űreszközzel indultak el a Transporter-1 küldetés keretében.
Visszatérve a mai sikeres starthoz, érdekesség, hogy a Falcon-9 most használt első fokozata (B1060) legutóbb január 7-én, az idei első SpaceX indítás (Türksat-5A) alkalmával repült. Vagyis a két indítás közt alig több mint 27 nap telt el, ami újabb gyorsasági rekordnak számít.
A Starlink rendszerbe már több mint 1000 műhold indult, de ha az azóta inaktív vagy már el is távolított űreszközöket (főleg a v0.9 prototípusakat) is beleszámítjuk, lassan akkor is 1000-nél több működő űrbeli adatátjátszó állomás alkotja az egyre sűrűbb hálózatot. Ami az internetes szolgáltatást illeti, már nem csak az Egyesült Államokban és Kanadában, de Nagy-Britanniában is folynak a béta-tesztek kiválasztott felhasználók bevonásával. A kereskedelmi alapon működő szolgáltatás beindítása akkor várható, ha a Starlink műholdsereg létszáma megközelíti majd az 1600-at.
Az egyenként kb. negyed tonnás tömegű Starlink holdak a SpaceX redmondi (Washington állam) üzemében készülnek sorozatgyártásban. A konstelláció tagjai eredetileg 53°-os hajlásszögű, 550 km magasan húzódó pályákra kerültek. Ezekkel a Föld sűrűn lakott területei lényegében lefedhetők lesznek, de a SpaceX engedélyt kért és kapott poláris pályák használatára is. Onnan magasabb földrajzi szélességek is elérhetők, ami a tengerhajózásban és az amerikai hadsereg, mint az egyik (fő) felhasználó számára fontos.
A januárban poláris pályákra felküldött első 10 műholdat egyébként már olyan lézeres kommunikációs rendszerrel szerelték fel, amelynek segítségével az egyes műholdak egymás között is tudnak adatokat továbbítani, nagy átviteli sebességgel. A technológiát jövőre már az összes újonnan felbocsátott Starlink holdnál alkalmazni szeretnék. Így csökkenthető lesz a rendszer működtetéséhez szükséges földi állomások száma. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
60 Starlink, idén először
A SpaceX első költségmegosztásos startja
Konkurens műholdseregek
A Starlink 18. indítása (Spaceflight Now)
A SpaceX készülő űrjárművének újabb prototípusával végeztek majdnem sikeres tesztrepülést. Csak a landolás nem sikerült most sem.
