Kisbolygók körül már találtak holdakat, nem is egyet. Üstökösök körül még soha. Eddig legalábbis.
Szinte hihetetlen, de már öt év telt el azóta, hogy az ESA Rosetta űrszondája megérkezett célpontjához, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz. Augusztus 13-án pedig már négy év telt el azóta, hogy az üstökös a körülötte keringő Rosettával együtt elérte pályája perihéliumpontját. Az itt bemutatott képet a Rosetta egy hónappal a perihéliumátmenet után készítette az üstökösről. Egyáltalán meglepő az, hogy ilyenkor a Nap közelsége hatására az üstökös magja még szemmel láthatóan igen aktív, sokkal meglepőbb viszont, hogy a képen bekarikázott törmelékdarab az üstökösmag körül kering, vagyis az üstökös holdjának tekinthető.
A bekarikázott törmelékdarab a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja körül kering, vagyis az üstökös „holdjának” tekinthető. (Kép: ESA / Rosetta / MPS/OSIRIS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA / J. Roger, CC BY-SA 4.0)
A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös kifejezetten porosnak bizonyult, 2015 júliusának végén és augusztus elején a műszerek mérése szerint óriási mennyiségű por burkolta be az üstökösmagot – ami napközelségének is köszönhető. Látványos gázkilövellések indultak ki a mag felszínéből, ezek sodorták magukkal a port, amelyből az üstökös kómája, vagyis a magot körülvevő gáz- és porburok, illetve a hosszan elnyúló csóva kialakult. Az OSIRIS kamera egyetlen felvételén sok száz, a mintegy 4 km átmérőjű magot körülvevő szemcse azonosítható. Néha a mag felszínét nagyobb darabok is elhagyják, amint az a képen látható.
A képen megjelölt nagy törmelékdarabot néhány hónappal ezelőtt egy spanyol asztrofotós, Jacint Roger fedezte fel, aki a Rosetta archívumában kutakodott. Sikerült több felvételen is azonosítania az objektumot, amelyeket az OSIRIS kislátószögű kamera 2015. október 21-én, 400 km távolságból készített. A keringést érzékeltető animált felvételsorozat is készült, amely itt megtekinthető.
A felfedezést követően az ESA szakemberei alaposabban is megvizsgálták a „holdat”, és megállapították, hogy a törmelékdarab átmérője valamivel kevesebb 4 méternél, porszemnek tehát semmiképpen sem nevezhető, de még az égitestek világában apró üstökösmag mellett is eltörpül. Pályáját a Rosetta felvételei alapján modellezve úgy gondolják, hogy a kidobódása utáni első 12 órát az üstökösmag középpontjától 2,4 és 3,9 km közötti távolságban töltötte. Később a kómában mozgott, ahol a viszonylag sűrű és fényes anyagban nehéz volt követni a mozgását. Később azonban a mag másik oldalán újra felbukkant, megerősítve a keringés tényét. Számításaik szerint legalább 2015. október 23-ig keringhetett a mag körül.
A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös jelenleg a Mars és a Jupiter pályája között mozog, legközelebb 2021 végén érkezik perihéliumba.
Kapcsolódó cikkek:
Az üstökösmag alakja
Teljessé vált a Rosetta képarchívuma
Itt nyugszik a Rosetta
Hegyomlás az üstökösön
Visszatekintés a Rosettára (3. rész)
Visszatekintés a Rosettára (2. rész)
Visszatekintés a Rosettára (1. rész)
Szétszakadó és egyesülő üstökösmagok
Tudomány az üstökösfelszínről
Folytassa, Rosetta!
A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magjának kialakításában fontos szerepet játszott a mechanikai feszültség.
